A borneói nagyorrúmajom első pillantásra is felejthetetlen állat: a hímek hatalmas, lelógó orra nemcsak látványos, hanem a hangadásban és a párválasztásban is fontos szerepet játszhat. Ez a különleges főemlős kizárólag Borneó szigetén él, szorosan kötődik a vízparti erdőkhöz, és a főemlősök között kiemelkedően jó úszónak számít.
Ez csak egy rövid ízelítő — a teljes videóban szó esik rendszertanáról, Borneó történelmi és földrajzi hátteréről, úszási képességeiről, társas életéről, étrendjéről és veszélyeztetettségéről is.
Nézd meg a borneói nagyorrú majomról szóló videót YouTube-on
Borneó különös főemlőse
A borneói nagyorrúmajom (Nasalis larvatus) a cerkóffélék családjába és a karcsúmajomformák alcsaládjába tartozik. A Nasalis nem egyetlen élő faja, és korábban más rendszertani besorolásban is szerepelt, például a Semnopithecus nemhez kapcsolták.
A faj Borneó szigetének endemikus lakója, vagyis természetes körülmények között kizárólag ezen a szigeten fordul elő. Mivel Borneón Indonézia, Malajzia és Brunei osztozik, a nagyorrúmajom mindhárom ország területén előfordulhat.
A világ harmadik legnagyobb szigetének lakója
Borneó a Föld harmadik legnagyobb szigete, több mint 743 ezer négyzetkilométeres területével. A sziget politikai története összetett: a középkorban a Brunei Birodalom befolyása alá tartozott, később brit és holland érdekszférákra szakadt, Brunei pedig csak 1984-ben nyerte vissza függetlenségét.
A nagyorrúmajom legnagyobb vadon élő állományai Borneó indonéziai részén, Kalimantanban élnek, míg Sarawakban, Sabahban és Bruneiben jóval kevesebb egyed található.
Nagy test és még nagyobb orr
A borneói nagyorrúmajom Ázsia egyik legnagyobb cerkófféle majma. Méretével csak kevés rokon faj, például a közönséges hulmán vagy a tibeti makákó versenyezhet.
A fajra erőteljes ivari dimorfizmus jellemző: a hímek jóval nagyobbak a nőstényeknél. A hímek feje és teste körülbelül 66-76 centiméter hosszú, tömegük 16-22 kilogramm, de akár 30 kilogrammot is elérhetnek. A nőstények kisebbek, 53-62 centiméteres testhosszal és általában 7-12 kilogrammos testtömeggel.
Miért ekkora az orra?
A hímek nagy, lelógó orra a faj legismertebb ismertetőjegye. A hímeknél az orr meghaladhatja a 10 centimétert, és akár a szájon túl is lóghat.
Több elmélet is létezik arról, miért alakult ki ez a látványos bélyeg. Az egyik szerint az orr felerősíti a hímek hangját, és a nőstények a hangosabb, mélyebb hangú hímeket részesíthetik előnyben. Más elképzelés szerint az orr státuszszimbólum, amely a hím társas rangját is jelezheti.
Színek, úszóhártyák és vízhez kötött életmód
Bundájuk háti oldalon narancssárga, vörösesbarna, sárgásbarna vagy téglavörös lehet, míg hasi oldaluk inkább szürkés, sárgás-narancsos árnyalatokkal. Az újszülöttek arca kék, amely később szürkére, majd krémszínűre változik.
Több ujjuk között úszóhártya található, ami segíti őket a vízben. Élőhelyük szorosan kötődik a folyókhoz, mocsarakhoz, mangrove- és lápvidékekhez; általában legfeljebb egy kilométerre távolodnak el a víztől.
A főemlősök egyik legjobb úszója
A borneói nagyorrúmajom a főemlősök között kiemelkedően vízigényes faj, és kiváló úszó. Akár 20 méteres mélységig is képes lemerülni, és megfigyeltek olyan eseteket is, amikor magas fák ágairól, akár 15 méter magasból ugrottak a vízbe.
A víz nemcsak élőhelyük része, hanem menekülési útvonal is. Ragadozók elől gyakran a folyók keskenyebb szakaszain úsznak át, vagy ahol lehet, a fák koronáján keresztül jutnak át a túloldalra.
Társas élet: laza csapatok és éjszakai alvóhelyek
A nagyorrúmajmok általában csapatokban élnek. Egy csoportban gyakran egy felnőtt hím, több nőstény és utódaik találhatók, de legénycsapatok is kialakulhatnak, egyes hímek pedig magányosan is élhetnek.
A csoportok területei átfedhetnek egymással, nem szigorúan territóriumvédők. Nappal lazábban mozognak, éjszakára pedig közös alvóhelyeken gyűlhetnek össze.
Kommunikáció és mindennapi élet
Kommunikációjuk hangadással és testjelzésekkel történik. A hímek nagy orra miatt különleges, dudálásszerű hangok is hallhatók, amelyek fenyegetést, riasztást vagy akár megnyugtató jelzést is hordozhatnak.
A csapatok között ritkán alakul ki komoly agresszió, egymással szemben általában toleránsak. Nappali tevékenységük utazásból, táplálékszerzésből, pihenésből és őrködésből áll.
Mit eszik a nagyorrúmajom?
A borneói nagyorrúmajom főként növényevő. Tápláléka nagyrészt levelekből és gyümölcsökből áll, de magvakat, virágokat és rovarokat is fogyaszthat.
Táplálkozása szezonális: január és május között inkább gyümölcsöket, júniustól decemberig inkább leveleket eszik. Nagy, összetett gyomrában baktériumok segítik a növényi részek erjesztését, és egyes mérgező anyagok semlegesítésében is szerepük lehet.
Szaporodás és kölykök
A szaporodási időszak megfigyelések szerint február és november között zajlik, a születések pedig főként március és május közé eshetnek. A vemhesség körülbelül 166-200 napig tart, évente rendszerint egy utód születik.
A kölykök főleg éjszaka vagy kora hajnalban jönnek világra. Hathetes koruk körül már szilárd táplálékot is esznek, két hónapos koruk körül pedig elválaszthatók. A csapat tagjai közül más egyedek is cipelhetik az újszülöttet.
Veszélyek és természetvédelem
Természetes ellenségei között krokodilok, a borneói ködfoltos párduc, maláj medve, pitonok, ragadozó madarak és varánuszok is szerepelhetnek, különösen a fiatal egyedek esetében.
A legnagyobb veszélyt azonban az emberi tevékenység jelenti. Az erdőirtás, az élőhelyek feldarabolódása és különösen az olajpálma-ültetvények terjeszkedése miatt állománya az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.
Nézd meg a teljes bemutatót
Ez a cikk csak rövid bevezető a borneói nagyorrúmajom világába. A teljes videóban részletesebben is szó esik különleges orráról, vízhez kötött életmódjáról, társas viselkedéséről, táplálkozásáról, ragadozóiról és a borneói erdők pusztulásáról.
Nézd meg a borneói nagyorrú majomról szóló videót YouTube-on