A bojtosfülű disznó, más néven ecsetfülű disznó Afrika egyik leglátványosabb disznóféléje: rozsdásvörös bundája, fekete pofája, fehér arccsíkjai és jellegzetes fülbojtjai miatt szinte olyan, mintha külön ecsettel festették volna meg. Bár az afrikai disznófélék legkisebb tagjai közé tartozik, erős, alkalmazkodóképes és rendkívül érdekes életmódú állat.
Ez csak egy rövid ízelítő — a teljes videóban szó esik rendszertanáról, erdei élőhelyeiről, táplálkozásáról, családi csoportjairól, szaporodásáról, valamint arról is, miért számít egyszerre kedvelt vadhúsnak és mezőgazdasági kártevőnek.
Nézd meg a bojtosfülű disznóról szóló videót YouTube-on
Afrika színes disznóféléje
A bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus) az emlősök osztályába, a párosujjú patások rendjébe és a disznófélék családjába tartozik. A Potamochoerus nem típusfaja, amelybe két élő faj tartozik: a bojtosfülű disznó és a folyami disznó.
Mindkét faj Afrikában honos. A bojtosfülű disznó főként Nyugat- és Közép-Afrika erdeiben él, míg közeli rokona, a folyami disznó inkább Kelet- és Dél-Afrikában fordul elő.
Erdei és víz közeli élőhelyek
A faj elsősorban elsődleges és másodlagos erdőkben, sűrű bozótosokban, nedves szavannákon, fás völgyekben, folyók, tavak és mocsarak közelében található meg. Elterjedési területe nem mindenhol élesen meghatározható, és a rokon fajjal való átfedési zónákban hibridizáció is előfordulhat.
Legnagyobb elterjedési területei közé tartoznak a trópusi erdők Guineától és Sierra Leonétól a kameruni Sanaga folyóig, valamint a Kongó-medence hatalmas esőerdei. Ez utóbbi a világ második legnagyobb trópusi erdővidéke az Amazonas után.
Linné leírásától a mai rendszertanig
A bojtosfülű disznót Carl Linnaeus írta le 1758-ban, a Systema Naturae 10. kiadásában. A fajnak korábban több alfaját is elkülönítették, de jelenleg ezek közül egy sem számít általánosan elfogadottnak.
Tudományos neve, a Potamochoerus porcus, a folyókhoz és víz közeli élőhelyekhez kötődő disznófélére utal, ami jól illik az állat életmódjához.
Rozsdavörös bunda, fehér bojtok
A bojtosfülű disznó testhossza 100-145 centiméter, marmagassága 55-80 centiméter, farka pedig 30-45 centiméter hosszú lehet. Tömege általában 45 és 115 kilogramm között mozog.
Teste zömök és erős, bundája rozsdásvörös. A lábak feketések, a füleken található feltűnő bojtok fehérek, akárcsak a hát közepén végigfutó sörény. Pofája fekete, de a szemek körül és az állkapocs mentén fehér csíkok díszítik.
Kanok, agyarak és pofavédő dudorok
A kanok csak kevéssel nagyobbak a kocáknál, de pofacsontjukon jellegzetes, kúpos kidudorodások találhatók. Ezek csontból állnak, és valószínűleg a verekedések során védik a pofát.
Agyaraik kicsik, de élesek. Megkeményedett, ormányszerű pofájukkal túrják a földet, agyaraikkal pedig gyökereket, gumókat és más táplálékot is ki tudnak kaparni.
Csapatok, útvonalak és jelölések
A bojtosfülű disznók magányosan vagy kisebb csapatokban élhetnek, de a legtöbb csoport családi jellegű, általában 6-10 egyeddel. Előfordultak azonban ennél jóval nagyobb, akár száz egyednél is népesebb csoportok.
Bejáratott útvonalaikat mirigyváladékkal és kaparásnyomokkal jelölik. Fákhoz dörzsölik testük különböző részeit, és agyaraikkal is megkarcolhatják a törzseket.
Nappal is aktív, de főként alkonyatkor mozog
A faj nappal is lehet aktív, de leginkább éjszaka és a krepuszkuláris, vagyis hajnali és alkonyati időszakban mozog. Pihenéskor odúkban vagy sűrű növényzetben húzódik meg.
Kommunikációja igen változatos: röfögéssel, visítással, riasztó hangokkal, nyugtalan és nyugodtabb jelzésekkel is kapcsolatot tart a többiekkel.
Mindenevő erdei túrógép
Táplálkozás szempontjából mindenevő. Fő táplálékát gyökerek, gumók és hagymák adják, de gyümölcsöket, magvakat, dióféléket, vízinövényeket, füvet, gyógynövényeket, gombákat, tojásokat és kisebb állatokat is fogyaszt.
Rovarok, csigák, gyíkok és más hüllők is kerülhetnek az étrendjébe, sőt a dögöt sem veti meg. Gyakran követhet csimpánzokat is, hogy elfogyassza az általuk eldobált táplálékmaradékokat.
Védekező kanok és családi gondoskodás
A kanok agresszívan védhetik háremjüket a betolakodóktól és akár ragadozóktól is. Egymással való összecsapásaik során farkukkal ostorozhatják ellenfelüket, fejüket összeüthetik, hangosan kiabálhatnak és túrhatják a földet.
A párzási időszak főként ősszel zajlik, a kocák pedig általában évente egyszer ellenek. A vemhesség 120-127 napig tart, ezt követően 1-6 malac születhet, leggyakrabban 3-4.
Fészekben nevelkedő malacok
A kocák száraz fűből és lehullott levelekből fészket építenek, amely akár egy méter mély és három méter átmérőjű is lehet. A fiatalokról mindkét szülő gondoskodik.
A malacokat 3-4 hónapos korukban választják el, de általában a következő alomig az anyjukkal maradnak. Hat hónapos korukra már felnőttkori bundájukat viselik, az ivarérettséget pedig körülbelül kétéves korukban érik el.
Vadászat, farmok és természetvédelmi helyzet
A bojtosfülű disznó természetvédelmi besorolása jelenleg nem fenyegetett, és nem szerepel a CITES listáin, ugyanakkor állományai csökkenőben vannak. Afrikában húsáért vadásszák, a Kongó-medencében kedvelt vadhúsnak számít, Gabon piacain pedig jelentős arányban jelenik meg.
Mivel szívesen látogatja a manióka- és jamgyökér-farmokat, sok helyen mezőgazdasági kártevőként tartják számon. Fogságban viszonylag gyorsan alkalmazkodhat, de befogáskor érzékeny lehet a stresszre.
Nézd meg a teljes bemutatót
Ez a cikk csak rövid bevezető a bojtosfülű disznó világába. A teljes videóban részletesebben is szó esik különleges megjelenéséről, túrási képességéről, táplálkozásáról, családi életéről és afrikai szerepéről.