A csíkos gnú, más néven kék gnú vagy közönséges gnú Afrika egyik legismertebb antilopfaja. Hatalmas csordái, látványos vándorlásai és a szavannákon betöltött szerepe miatt a kelet-afrikai élővilág egyik valódi jelképe.
Ez a cikk csak ízelítőt ad a faj rendszertanáról, megjelenéséről, élőhelyéről és viselkedéséről — a teljes történetért nézd meg a videót.
Nézd meg a csíkos gnúról szóló videót YouTube-on
Rokon a fehérfarkú gnúval
A csíkos gnú (Connochaetes taurinus) az emlősök osztályába, a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak családjába és a tehénantilop-formák alcsaládjába tartozik. A ma élő két gnúfaj egyike, közeli rokona a fehérfarkú gnú.
Hatalmas afrikai elterjedési terület
A faj természetes elterjedési területe Afrika déli és keleti részén húzódik. Angolában, Botswanában, Dél-Afrikában, Kenyában, Mozambikban, Szváziföldön, Tanzániában, Zambiában és Zimbabwéban is előfordul, egyes területekről azonban eltűnt, máshová pedig visszatelepítették vagy vadászparkokba, rezervátumokba telepítették.
Nem veszélyeztetett, de nem mindenhol stabil
Mivel a csíkos gnú az egyik legelterjedtebb antilopfaj, természetvédelmi besorolása jelenleg nem fenyegetett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden állománya érintetlen: a vándorlási útvonalakat a települések, kerítések, farmok, vadászparkok és az emberi terjeszkedés több helyen is erősen átalakította.
Öt élő alfaj
A csíkos gnúnak öt élő alfaja ismert. Ezek közé tartozik a déli területeken élő nominális alfaj, a johnstoni vagy Nyassza-gnú, a keleti és nyugati fehérszakállú gnú, valamint a Cookson-féle gnú. Az alfajok színezetükben, koponyaformájukban, sörényükben és elterjedési területükben is különbözhetnek egymástól.
Jellegzetes testalkat és szarvak
A csíkos gnú széles vállú, izmos felépítésű antilop, jellegzetes fejformával. Mindkét nem visel görbült szarvat, de a bikák nagyobbak és sötétebbek. Testszíne a palaszürkétől a kékesszürkén át a szürkésbarnáig változhat, a nyak és a bordák táján pedig sötét, függőleges csíkok láthatók.
Fűevő nomád
A faj főként rövid füvekkel táplálkozik, ezért azokat a területeket keresi, ahol friss, tápanyagban gazdag fű nő. Elkerüli a túl száraz és a túl nedves vidékeket, de általában fontos számára, hogy ivóhelyek elérhető távolságban legyenek. Ha kevés a fű, bokrok és alacsonyabb fák lombját is fogyaszthatja.
A nagy vándorlások állata
Vándorlásai szorosan követik az esőzéseket és a fű növekedését. A vándorló csordák azért lehetnek különösen nagyok, mert útközben folyamatosan friss, zsenge táplálékhoz jutnak. A legismertebb vándorló állomány a Serengeti-fennsíkon mozog, de a faj más területeken is részt vesz szezonális mozgásokban.
Gyors, éber és társas
Vándorlás közben laza csordákba tömörül, gyorsan mozog és állandóan figyel. Akár 80 km/h sebességgel is képes futni. Főként reggel és estefelé aktív, a forró nappali órákat inkább pihenéssel tölti.
Ragadozók és szaporodás
A csíkos gnú fontos zsákmányállata az oroszlánnak, foltos hiénának, hiénakutyának, leopárdnak és a nílusi krokodilnak is. Szaporodási időszaka az esős évszak végén kezdődik, a vemhesség körülbelül nyolc és fél hónapig tart, a borjú pedig több hónapig az anyja mellett marad.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak rövid összefoglaló. A videóban szó esik a faj tudományos névadásáról, az alfajok részletesebb különbségeiről, a gnúk és zebrák kapcsolatáról, valamint arról is, hogyan változott meg a vándorló csordák sorsa az emberi hatások miatt.