A sziamang, vagyis a Symphalangus syndactylus a gibbonfélék legnagyobb és egyik leghangosabb képviselője. Fekete szőrű, fán élő főemlős, amely Délkelet-Ázsia esőerdeiben él, és hatalmas torokzacskójának köszönhetően éneke kilométerekre is elhallatszhat.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, a párok duettjéért, a különleges összenőtt lábujjakért, a szülői gondoskodásért és az élőhelyeket fenyegető veszélyekért nézd meg a videót.
Nézd meg a sziamangról szóló videót YouTube-on
A legnagyobb gibbonféle
A sziamang (Symphalangus syndactylus, korábban Hylobates syndactylus) fán élő, fekete szőrű gibbonféle. A Symphalangus nemzetség egyetlen élő faja, és a gibbonfélék között a legnagyobb testű, valamint az egyik leghangosabb képviselő.
Elterjedés Délkelet-Ázsiában
A faj Szumátra jelentős részén, a Maláj-félsziget középső és déli vidékein, valamint Thaiföld déli csücskében fordul elő. Élőhelyei a síkvidéki erdőktől a hegyvidéki erdőkig terjednek, beleértve az esőerdőket is. Egyes területeken akár több ezer méteres magasságban is megfigyelhető.
Két alfaj vagy két populáció?
Hagyományosan két alfaját különböztetik meg: a szumátrai sziamangot (Symphalangus syndactylus syndactylus) és a Maláj-félszigeten élő kontinentális sziamangot (Symphalangus syndactylus continentis). Vannak azonban kutatók, akik ezeket nem önálló alfajként, hanem külön populációkként kezelik.
Összenőtt lábujjak és torokzacskó
A sziamangot két fontos jellegzetesség különbözteti meg sok más gibbontól. Az egyik, hogy mindkét lábán a második és harmadik lábujj részben hártyával kapcsolódik össze; innen ered a syndactylus elnevezés is. Fontos, hogy csak a lágy szövet nőtt össze, a csontok nem forrtak össze.
A másik látványos sajátossága a nagy, felfújható torokzacskó, amely a hímeknél és a nőstényeknél egyaránt megtalálható. Ez a torokzacskó felerősíti az éneket és a kiáltásokat, így a hangjuk nagy távolságra eljut az erdőben.
Fekete szőr és hosszú karok
Testét fekete szőr borítja, arca nagyrészt szőrtelen, szemöldöke vörösesbarna árnyalatú lehet. Karjai feltűnően hosszúak, hosszabbak, mint a lábai, kézfeje pedig megnyúlt és keskeny. Testhossza általában 60 centiméter és 1 méter közötti, súlya pedig átlagosan 10-11 kilogramm, de ennél nagyobb példányok is előfordulhatnak.
Ének az erdő lombkoronájában
A sziamangok leglátványosabb viselkedése a hangos éneklés. Reggelente az erdő csendjét gyakran gibbonok és sziamangok dallamos kiáltásai törik meg. A sziamang hangja hatalmas torokzacskójának köszönhetően több kilométerre is elhallatszhat.
Az éneklés nem csupán látványos vagy hangulatos jelenség: a terület jelzésében, a családi kötelékek megerősítésében és más csoportok távoltartásában is szerepet játszik.
Párok duettje
A sziamangok gyakran párban élnek, és a párok együtt énekelnek. A duettben az egyik állat mélyebb, basszus jellegű alapot adhat, míg a másik szólamként csatlakozik hozzá, majd akár szerepet is cserélhetnek. A közös éneklés különösen gyakori a terület határain vagy akkor, ha más sziamang család van a közelben.
Nappali élet a fák között
A sziamang nappal aktív, idejének nagy részét a fák ágai között tölti. Pihenéskor gyakran hason vagy hanyatt fekszik egy nagyobb faágon. Reggel mozog és táplálékot keres, napközben pedig pihenéssel, táplálkozással, mozgással és társas viselkedéssel tölti idejét.
Gyümölcsök, levelek és erdei magterjesztés
Tápláléka változatos: legalább 160 növényfajt fogyaszt, a gyümölcsöktől a leveleken át a virágokig. Fő táplálékforrásai közé tartozik a füge, de eszik más gyümölcsöket, fiatal leveleket, virágokat, rovarokat és kisebb gerinceseket is.
A szumátrai sziamang étrendjében a gyümölcs nagyobb arányt képviselhet, de a gibbonfélék között a sziamang különösen sok lombot fogyaszt. Mivel a magok egy része áthalad az emésztőrendszerén, hozzájárulhat az erdők megújulásához és a magok terjesztéséhez.
Családi csoport és apai gondoskodás
A sziamangok többnyire monogám párkapcsolatban élnek, átlagosan négy, legfeljebb hat egyedből álló családi csoportokban. Egy ilyen család általában egy felnőtt hímből, egy felnőtt nőstényből és utódaikból áll, és meghatározott területet véd.
A sziamangoknál a hímek a többi gibbonhoz képest különösen nagy szerepet vállalhatnak az utód gondozásában. A kicsi sokáig anyatejen él, de körülbelül nyolc hónapos kortól az apa is fontos szerepet játszhat a hordozásban.
Lassú felnövés
A vemhesség 230-235 napig tart, és általában egyetlen utód születik; az ikerszülés ritka. A fiatalok körülbelül háromévesen kezdenek függetlenedni, de csak 6-7 éves korukra válnak ivaréretté. A fiatal hímek gyakran 6-8 éves koruk között hagyják el a családot.
Élőhelyvesztés és illegális kereskedelem
A sziamangot elsősorban az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása fenyegeti. Indonéziában és Malajziában az ültetvények, az erdőtüzek, az illegális fakitermelés, az utak építése és az emberi terjeszkedés mind csökkentik az életterét.
A pálmaolaj-termelés és más mezőgazdasági területhasználat hatalmas erdőterületeket alakított át, ami nemcsak a sziamangokat, hanem számos más délkelet-ázsiai erdei állatfajt is érint. Az illegális állatkereskedelem szintén megterheli a vadon élő populációkat.
Peremhatás és feldarabolódott erdők
Az erdők feldarabolódása nemcsak a terület méretét csökkenti, hanem a megmaradt erdők minőségét is rontja. Az utak és kivágott területek miatt több erdőszél keletkezik, ahol megváltozik a páratartalom, a hőmérséklet, a szélhatás és a növényzet összetétele. Ez a peremhatás különösen érzékenyen érintheti a lombkoronában élő fajokat.
Hosszú élet fogságban
A sziamangok a természetben általában 25-30 évig élhetnek, fogságban pedig akár 40 év körüli kort is megérhetnek. A nyíregyházi állatparkban élt Finita 2017-ben, 54 éves korában pusztult el; ekkor Európa legidősebb sziamangjaként tartották számon, és „Dadusnak” becézték, mert minden napját játékkal kezdte egy kis orangutánnal.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő a sziamang életéből. A videóban részletesebben szó esik a párok közös énekéről, a torokzacskó működéséről, a családi csoportokról, az apai gondoskodásról, az élőhelyvesztésről és arról is, miért emlékezetes Finita, az orangután „dadusa”.