A borneói orangután, vagyis a Pongo pygmaeus a világ egyik legkülönlegesebb emberszabású majma. Hosszú vörös szőre, hatalmas karfesztávolsága, eszközhasználata és lenyűgöző intelligenciája miatt az állatkertek egyik legnépszerűbb, ugyanakkor egyik legnagyobb kihívást jelentő lakója.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, a rendszertani érdekességekért, a vadon élő orangutánok eszközhasználatáért, a lassú szaporodásért és a súlyos természetvédelmi helyzetért nézd meg a videót.
Nézd meg a borneói orangutánról szóló videót YouTube-on
Ázsia vörös emberszabású majma
A borneói orangután (Pongo pygmaeus) az emlősök osztályába, a főemlősök rendjébe és az emberfélék családjába tartozó emberszabású majom. Borneó szigetén honos, ahol trópusi és szubtrópusi nedves, széleslevelű erdőkben él az alföldektől egészen hegyvidéki területekig.
Az orangután a ma élő emberszabásúak közül az ember egyik legközelebbi rokona. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja, karjai pedig feltűnően hosszúak: karfesztávolsága megközelítheti a 2,5 métert.
Név és rendszertani történet
A borneói orangutánt Carl Linnaeus írta le először 1799-ben Simia satyrus néven. Később, amikor világossá vált, hogy nem egyetlen orangutánfaj létezik, a faj tudományos neve Pongo pygmaeus lett.
A Pongo név a bantu nyelvek mpongo szavából ered, amelyet eredetileg nyugat-afrikai dialektusban a csimpánzokra használtak. A pygmaeus a görög pygmy, vagyis törpe szóból származik. A holotípus ma a londoni British Museumban található.
Nem egyetlen orangutánfaj létezik
Sokáig minden orangutánt egyetlen fajnak tekintettek. 1996-ban azonban mitokondriális DNS-vizsgálatok alapján két külön fajba sorolták őket: a szumátrai orangutánba (Pongo abelii) és a borneói orangutánba (Pongo pygmaeus).
2017 novemberében egy harmadik fajt is bejelentettek: a tapanuli orangutánt (Pongo tapanuliensis). A leletek alapján az orangutánok egykor Délkelet-Ázsia sokkal nagyobb részén éltek.
Alfajok Borneón
A borneói orangutánnak három alfaját különítik el: a Pongo pygmaeus morio, a Pongo pygmaeus pygmaeus és a Pongo pygmaeus wurmbii alfajt. Ezek Borneó különböző részein élnek, és természetvédelmi helyzetük sem teljesen azonos.
A forrás szerint a borneói orangután legveszélyeztetettebb alfaja a nominális alfaj, amely Borneó északnyugati részén fordul elő.
Méret és megjelenés
A borneói orangutánnál erőteljes a nemi kétalakúság. A hímek 50-90 kilogrammosak, a nőstények általában 30-50 kilogrammot nyomnak. Az idős hímek jellegzetes pofalemezeket növesztenek, amelyek különösen látványossá teszik megjelenésüket.
A világ legnagyobb, fán élő emlősei közé tartozik, és egyben az egyik leglassabban szaporodó főemlős is. Rövidebb lábaihoz képest karjai rendkívül hosszúak, ami a fák koronaszintjén való mozgásban segíti.
Élet a fák között
Az orangutánok túl nehezek ahhoz, hogy egyszerűen ugráljanak fáról fára. Ehelyett addig hintáztatják az ágakat, amíg el nem érik a következőt, és mozgás közben szinte mindig legalább két végtagjukkal kapaszkodnak.
Bár lombkoronalakó állatok, a borneói orangután a szumátrai orangutánnál több időt tölt a földön. Ennek egyik oka az lehet, hogy Borneón nincs olyan nagy szárazföldi ragadozó, amely rendszeresen fenyegetné őket, míg Szumátrán a szumátrai tigris veszélyt jelenthet.
Táplálkozás
Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is gyakran fügefélékkel táplálkozik. Emellett leveleket, gallyakat, rügyeket, virágokat és időnként földet is fogyaszt, valószínűleg ásványianyag-tartalma miatt.
Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel és tojással is kiegészítheti. Ritka esetekben más, kisebb főemlősök fogyasztását is megfigyelték. Egyes régiókban talajt eszik, hogy olyan ásványi anyagokhoz jusson, amelyek semlegesíthetik növényi étrendje bizonyos mérgező vagy savas összetevőit.
Esővíz, fészek és napi ritmus
A borneói orangután a fák lombjaiban és odvaiban megmaradó esővizet is megissza. Nappal aktív, éjszakára pedig lombokból épít fészket, általában 10-20 méter magasan.
Terület és társas élet
A kifejlett hímek területe nagyobb, mint a nőstényeké, és a terület birtoklása a párzási lehetőségekkel is összefügg. Borneón a nagy hímek területe 2-6 négyzetkilométer lehet, míg Szumátrán 2-10 négyzetkilométert is elérhet.
A nőstények általában egyedül, egy másik nősténnyel vagy kölykeikkel élnek jóval kisebb területen. Domináns hímekkel többnyire csak akkor találkoznak, amikor párzani akarnak. A hímek viszonya gyakran ellenséges, és összecsapások is előfordulhatnak.
Lassú szaporodás
A nőstények ösztruszciklusa körülbelül 30 napos, az ovuláció a 15. nap környékére esik, de a fogékonyságnak sok más majommal ellentétben nincs látványos külső jele.
A vemhesség 233-263 napig tart, ezután általában egy, körülbelül 1,5 kilogrammos kölyök születik, bár ikrek is előfordulhatnak. A fiatal orangutánok anyjukba kapaszkodva utaznak a fák koronaszintjén, és az elválasztás körülbelül 42 hónapos korban történik.
Kölykök és felnőtté válás
Az anya gondosan neveli kölykét, ezért a fiatalok halandósága viszonylag alacsony: a forrás szerint 91 százalékuk eléri az egyéves kort. A fiatalok 6-7 éves korukban válnak önállóvá.
A nőstények 7-10 éves korukban válnak ivaréretté, de első kölyküket rendszerint csak körülbelül 15 éves korukban szülik. A következő kölykök általában csak 8 évente érkeznek, ezért a faj rendkívül lassan képes pótolni veszteségeit.
Eszközhasználat és intelligencia
Az orangutánok rendkívül vonzódnak a tárgyakhoz és eszközökhöz, a vadon élő példányok is rendszeresen használnak eszközöket. Megfigyeltek már borneói orangutánt, amint lándzsával próbált halat fogni, bár elvileg sikertelenül.
Más esetekben leveleket használtak székletürítés utáni törlésre, levélpárnát tüskés durian megtartására, leveles ágat méhek ellen, több leveles ágat esernyőnek, botot hátvakarónak, sőt ágat vagy fatörzset hajítófegyverként is.
Állatkertekben kiváló megfigyelőképességük, intelligenciájuk, erejük és eszközhasználó képességük miatt igazi szabadulóművészek hírében állnak.
Súlyosan veszélyeztetett faj
Az orangután az egyik leginkább veszélyeztetett állatfaj. A vadászat és az illegális állatkereskedelem mellett legfőképpen élőhelyének pusztulása fenyegeti. A vadon befogott kölykök anyját rendszerint megölik, hogy a kicsit el tudják vinni.
1900-ban még mintegy 300 000 orangután járta a vadont, 1971-re számuk 4500 alá csökkent. A mai becslések között nagy eltérések vannak, de az biztos, hogy az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása súlyos veszélyt jelent.
Olajpálma és feldarabolódó erdők
Az olajpálma-ültetvények miatti erdőirtás Borneón és Szumátrán jelentősen csökkenti az orangutánok élőhelyét. Az egykor összefüggő populációk elszigetelt csoportokra szakadtak, ami a hosszú távú fennmaradást is veszélyezteti.
CITES és védelem
A borneói orangután szerepel a CITES I. függelékében, vagyis a különösen veszélyeztetett fajok közé tartozik. A CITES célja, hogy a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelme ne veszélyeztesse fennmaradásukat.
Az állatkertek világszerte részt vesznek az orangutánok megmentésében, különösen azzal, hogy önfenntartó állatkerti populációkat próbálnak kialakítani, hogy ne kelljen vadon élő állatokat befogni.
Magyarországi állatkertek
A forrás szerint Magyarországon borneói orangután csak a Nyíregyházi Állatparkban fordul elő. A budapesti állatkertben viszont szumátrai orangután látható.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő a borneói orangután világából. A videóban részletesebben szó esik a név eredetéről, az orangutánfajok szétválasztásáról, a pofalemezes hímekről, az eszközhasználatról, a lassú szaporodásról, a természetvédelmi nehézségekről és arról is, miért számítanak az orangutánok az állatkertek legügyesebb szabadulóművészeinek.