A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) Európa, Ázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika nagy területein előforduló, látványos pillangófaj. Nevét a hátsó szárnyakon látható, változó hosszúságú „fecskefarkakról” kapta.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, a hernyó különleges védekezéséért, a tápnövényekért és a lepke változatos színformáiért nézd meg a videót.
Nézd meg a fecskefarkú lepkéről szóló videót YouTube-on
Egy igazi klasszikus pillangó
A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) a rovarok osztályába, a lepkék rendjébe és a pillangófélék családjába tartozó faj. Látványos megjelenése miatt az egyik legismertebb európai nappali lepke.
Holarktikus elterjedés
A faj Európa és Ázsia nagy részén, Japánt is beleértve, valamint Észak-Afrikában és Észak-Amerikában fordul elő. Holarktikus fajnak tekinthető, vagyis az északi félteke mérsékelt és hidegebb területein szélesen elterjedt.
Magyarországon is gyakori, mégis védett
Magyarország teljes területén általánosan elterjedt és viszonylag gyakori. Ennek ellenére védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. A védettség jól mutatja, hogy a közönségesebb fajok élőhelyeinek megőrzése is fontos természetvédelmi feladat.
Sárga alapszín és fekete mintázat
Az eurázsiai és észak-afrikai példányok szárnyfesztávolsága jellemzően 50-75 mm, bár a faj mérete változó. Alapszíne többnyire sárga, de intenzitása változhat, akár egészen világos, majdnem fehér formák is előfordulhatnak.
A névadó fecskefarkak
A hátsó szárnyakon találhatók a faj nevét adó fecskefarkak. Ezek lehetnek rövidebb kiszögellések, de egyes példányoknál hosszabb, fonálszerű nyúlványokká is fejlődhetnek. A hátsó szárny belső részén nagy vörös folt is látható.
Változatos észak-amerikai formák
Az észak-amerikai példányok sokkal változatosabbak lehetnek: egyesek sárga-fekete sávosak, másoknál több a fekete elem, sőt tiszta fekete alakok is előfordulhatnak. Ezek a sötét formák valószínűleg mérgező Battus-fajokat utánoznak, így a madarak inkább elkerülik őket.
Élőhelyek: hegyoldalak, rétek, kertek
Eredeti élőhelyei patakparti és lápi magaskórósok, fellazuló üde lomboserdők lehettek. Ma gyakran agrárélőhelyeken, kertekben, kertvárosokban, dombvidéki és hegyvidéki lejtőkön is megjelenik. Napfény- és virágkedvelő faj, szívesen szívogatja a virágok nektárját.
Hernyótápnövények
Hernyója főként ernyősvirágzatú növényeken fejlődik. Tápnövényei közé tartozhatnak például kocsordfajok, nyúlkapor, édeskömény, kapor és sárgarépa. Ezért a faj akár kertekben is megjelenhet, ha megfelelő tápnövényeket talál.
Gyors, vitorlázó repülés
A kifejlett lepke gyors, vitorlázó röptű. Magyarországon és a Kárpát-medencében általában évente két nemzedéke van: az első tavasszal, a második nyáron repül. Más források egyes területeken három nemzedéket is említenek.
A hernyó különleges védekezése
A petéből 8-10 nap múlva kel ki a hernyó. A fiatal hernyó kezdetben madárürülékre emlékeztető rejtőszínt visel, később zöld vagy sárgás mintázatúvá válik. Veszély esetén egy szarvszerű, riasztó szervet nyújt ki, amellyel megpróbálja elijeszteni ellenségeit.
Báb és áttelelés
A hernyó 6-7 hét fejlődés után selyemfonállal rögzíti magát egy növényszárhoz, majd bebábozódik. A nyári nemzedékből körülbelül két hét múlva kel ki a pillangó, az őszi nemzedék viszont báb alakban telel át.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő a fecskefarkú lepke világából. A videóban részletesebben szó esik az elterjedéséről, a holarktikus flórabirodalomról, a szárnymintázatról, a hernyó tápnövényeiről, a nemzedékekről és a faj védettségéről.