A nagyszarvú mocsáriantilop, más néven nílusi lecsve (Kobus megaceros) Afrika egyik különleges, vízhez kötődő antilopfaja. Főként Dél-Szudán és Etiópia mocsaras, ingoványos területein fordul elő, ahol sekély vízben gázolva, mélyebb vízben pedig úszva mozog.

Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, a bikák látványos szarvaiért, a mocsári életmódért, a különös udvarlási viselkedésért és a faj veszélyeztetettségéért nézd meg a videót.

Nézd meg a nagyszarvú mocsáriantilopról szóló videót YouTube-on

A Fehér-Nílus mocsarainak antilopja

A nagyszarvú mocsáriantilop vagy nílusi lecsve (Kobus megaceros) az emlősök osztályába, a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak családjába és a nádiantilop-formák alcsaládjába tartozó faj. Angol neve, a Nile lechwe, szó szerint nílusi antilopot jelent; a lechwe szó bantu eredetű, és antilopot jelöl.

Elterjedés

Előfordulási területe a Fehér-Nílus vidéke Dél-Szudán déli részén, valamint Etiópia délnyugati, mocsaras és ingoványos területei. A Fehér-Nílus a Kék-Nílussal együtt a Nílus legfontosabb forráságai közé tartozik.

Mocsarak, sekély vizek, ingoványok

A faj jellemzően mélyebb mocsarakkal határos sekély vizekben él, ahol a víz mélysége körülbelül 10-40 cm. Szudánban a populáció többsége a Sudd-mocsarakban található, kisebb számban pedig az etióp határhoz közeli Machar-vidéken fordul elő.

Etiópiai állományai

Etiópiában főként délnyugaton, a Gambela Nemzeti Parkban él, de sokkal kisebb számban, mint a dél-szudáni mocsárvidékeken. Az emberi betelepülés, az élőhelyek átalakítása és degradációja valószínűleg jelentősen csökkentette ottani állományait.

Élőhelyét súlyos veszélyek érték

Élőhelyét súlyosan érintették a polgárháborúk, az emberek kitelepítése és áttelepítése, a fegyveres támadások, valamint a megnövekedett vadászat. A nagy szarvasmarha-populációk még a szezonális mozgását is korlátozhatják. A Sudd-mocsarakban a populáció ennek ellenére bizonyos mértékig stabil maradt.

Erős ivari dimorfizmus

A nagyszarvú mocsáriantilop esetében jól megfigyelhető a szexuális dimorfizmus. A hímek átlagosan 165 cm hosszúak, marmagasságuk 100-105 cm, tömegük 90-120 kg. A nőstények átlagosan 135 cm hosszúak, marmagasságuk 80-85 cm, tömegük pedig 60-90 kg.

A bikák lant alakú szarvai

Csak a bikák rendelkeznek szarvval. Ezek lant formában hátra ívelődnek, és 50-87 cm hosszúak lehetnek. A hím bundája sötétbarna, nyaka tövénél jellegzetes fehéres vagy világosbarna folt található.

Színezet és jellegzetes minták

A faj szőre bozontos. A pofán lévő szőr mindkét nemnél különösen hosszú, a hímek nyakán pedig még hosszabb szőr is lehet. A szemek körül félkörben fehér folt húzódik, és a hímek füle is fehér. A nőstények és a fiatal hímek sárgásbarna szőrzetűek, a hímek színe két-három éves kor után sötétbarnára változik.

Különös hangok

A nőstények hangja olyan, mintha egy béka brekegése és egy disznó horkantása közötti hang lenne. Amikor a tehén a borját hívja, speciális hangot ad, amelyre a borjú válaszol. A bikák hívása némileg a tehenek hangjára hasonlít, de több horkantással jár, és gyakran más bikáknak szól.

Harcos bikák

Harc közben a hímek lehajtják fejüket, és szarvaikkal egymásnak nyomulnak. Ha az egyik hím kisebb, előfordulhat, hogy a nagyobb mellé mozdul párhuzamos helyzetben, és oldalról lökdösi, hogy megakadályozza a teljes erejű nyomást.

Ragadozók és védekezés

Ismert ragadozói közé tartozhatnak az emberek, oroszlánok, krokodilok, gepárdok, vadkutyák és leopárdok. Veszély esetén vízbe menekülnek, de a nőstények közvetlen támadással, főleg rúgásokkal is megvédhetik utódaikat a kisebb ragadozóktól.

Élősködők és betegségek

Az egyéves nagyszarvú mocsáriantilopokat gyakran fertőzik meg bagócslegyek. Ez legyengítheti egészségi állapotukat, és magas halálozási arányhoz vezethet.

Nappali életmód és csordák

Nappali állatok, főként kora reggel és késő délután aktívak. Csordáik általában körülbelül 50 egyedből állnak, de a terület méretétől függően akár több száz egyedből álló csoportok is előfordulhatnak. A csordákban egy bika és több tehén is lehet, de kisebb bikacsapatok is kialakulhatnak.

Táplálkozás a mocsárban

Nedvdús füvekkel és vízinövényekkel táplálkoznak. Az árvízszezon kezdetén a vadrizs kedvelt táplálékuk, míg a mocsári fűfélék nagyobb részét akkor fogyasztják, amikor a vizek apadnak. Képesek sekély vizekben gázolni, mélyebb vizekben úszni, és fiatal leveleket is fogyaszthatnak fákról, bokrokról.

Szaporodás

Mindkét nem kétéves kora előtt eléri az ivarérettséget. Egész évben szaporodhat, de a csúcspontja — legalábbis fogságban — február és május között van. A párzási időszakban a fiatal hímek szarvukat a földre hajtják, mintha a földet akarnák megbökni.

Udvarlás: a kiválasztott tehén megjelölése

A kiválasztott tehén jelölése a párzás kezdetének különös formája. A hím fejét a földre hajtja, a torkába és arcszőrébe vizel, majd csöpögő szakállát a nőstény homlokára és farára dörzsöli.

Borjak

A vemhesség átlagosan 7-9 hónapig tart, utána egyetlen borjú születik. A borjak körülbelül 4,5-5,5 kg-os súllyal jönnek világra. Születés után két-három hétig sűrű növényzetben rejtve maradnak, ahol anyjuk szoptatja őket.

Felnövekedés

A borjakat 5-6 hónapos korukban választják el, és 6-8 hónaposan függetlenednek anyjuktól, majd csatlakoznak a csordához. A legtöbb nősténynek minden évben van borja.

Veszélyeztetettség

A faj szerepel az IUCN Vörös Listáján, mint veszélyeztetett faj. Eredeti élőhelyén 1983-ban még 30-40 ezer egyedre becsülték a populációt, amelynek 95 százaléka a Sudd-mocsarakban élt. 2007-re a Sudd régióbeli populáció már csak körülbelül 4300 állat volt, ami jelentős csökkenést jelentett két és fél évtized alatt.

Védett területek

Dél-Szudánban populációi több védett területen fordulnak elő, köztük a Zeraf Vadrezervátumban, a Fanyikang Vadrezervátumban és a Shambe Nemzeti Parkban. Az állatok folyamatosan mozognak ezeken a mocsaras területeken.

Állatkertekben is ritka

Bár fogságban tartott populációja növekszik, a nagyszarvú mocsáriantilop még mindig ritka állatkerti faj. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykert szavannakifutójában él egy kisebb csapat ebből a fajból. A budapesti állatkert 2009. február 16-án jelentette be, hogy Magyarországon először született fogságban nagyszarvú mocsáriantilop borjú.

Amiről a videóban mesélünk

Ez a cikk csak ízelítő a nagyszarvú mocsáriantilop világából. A videóban részletesebben szó esik a faj mocsári életmódjáról, színezetéről, párzási viselkedéséről, szarváról, a Sudd-mocsarak jelentőségéről és arról, miért számít veszélyeztetett fajnak.

Nézd meg a nagyszarvú mocsáriantilopról szóló videót YouTube-on