A Lehmann-féle mérgesbéka, más néven vörössávos mérgesbéka (Oophaga lehmanni), Kolumbia nyugati részének apró, feltűnő színű és rendkívül ritka nyílméregbéka-faja. Élőhelye nagyon kicsi, állománya pedig az élőhelyvesztés és a kisállat-kereskedelem miatt kritikus helyzetben van.

Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, a faj színezetéért, különleges szaporodásáért, veszélyeztetettségéért és a megmentésére indított kolumbiai tenyésztési programért nézd meg a videót.

Nézd meg a Lehmann-féle mérgesbékáról szóló videót YouTube-on

Rokonságon belül maradva

A következő állattal maradjunk a nyílméregbékák rokonságán belül. A Lehmann-féle mérgesbéka vagy vörössávos mérgesbéka (Oophaga lehmanni) a kétéltűek osztályába, a békák rendjébe, azon belül a nyílméregbékafélék családjába tartozó faj. Korábbi rendszertani besorolások szerint az ide tartozó fajokat a Dendrobates nembe sorolták.

Kolumbia apró endemikus faja

A Lehmann-féle mérgesbéka Nyugat-Kolumbia egy kis részén honos. Az Oophaga nem fajai általában Nicaraguától délre Kolumbiáig és Ecuadorig fordulnak elő, de ez a faj rendkívül szűk elterjedésű.

Élőhely és veszélyeztetettség

Természetes élőhelyei a szubmontán trópusi esőerdők. Élőhelyének elvesztése és a kisállat-kereskedelem miatti begyűjtés fenyegeti. Az IUCN a „kritikusan veszélyeztetett” kategóriába sorolja.

Névadója

Nevét Federico Carlos Lehmann kolumbiai természetvédelmi biológusról kapta, akinek munkássága a kolumbiai természet megismeréséhez és védelméhez kapcsolódik.

Figyelmeztető színezet

A Lehmann-féle mérgesbéka bőre sima, színezete pedig aposzematikus, vagyis figyelmeztető jellegű. Élénk színei azt üzenik a ragadozóknak, hogy az állat ehetetlen vagy veszélyes. Vörös, narancssárga és sárga formái is ismertek.

Sötét alapszín, világos sávok

A háttérszín fekete vagy sötétbarna, amely erős kontrasztban áll a test körül húzódó két világos, széles színsávval, valamint a végtagokon látható további színes sávokkal. Az első lábujj rövidebb, mint a második, és a hímek lábujjainak vége ezüstös lehet.

Méret

Ez a béka 31-36 mm hosszúra nő. Apró mérete ellenére feltűnő megjelenése és ritkasága miatt a nyílméregbékák egyik különösen figyelemre méltó faja.

Hasonló rokon faj

Megjelenésében nagyon hasonlít a harlekin mérgesbékára (Oophaga histrionica), amellyel hibridizálódhat is. Folyamatos vita tárgya, hogy a Lehmann-féle mérgesbéka valóban teljesen külön fajnak tekinthető-e. A hímek párzásra hívó hangjában azonban határozott különbségek vannak az északi és déli populációk között.

Elterjedés Kolumbiában

A faj Kolumbiában honos. A Valle del Cauca megyében, Daguától nyugatra, az Anchicayá folyó vízgyűjtőjéhez tartozó trópusi erdőkben, valamint Chocó megyében egy ismert helyen, a Cordillera Occidental lejtőin található meg.

Magassági tartomány és lakóterület

Magassági tartománya 600-1200 méter. Több különálló populációja létezik, teljes lakóterülete azonban kevesebb, mint 10 km². Ez a rendkívül kis terület különösen sebezhetővé teszi a fajt.

Nappali életmód

A Lehmann-féle mérgesbéka nappali életű, és elsősorban kis rovarokkal táplálkozik. Az erdő talaján és alacsony növényzetben található meg, ahol feltűnő színezete ellenére apró mérete miatt nehéz észrevenni.

Különleges szaporodás

A szaporodás az esős évszak végén történik. A hím kiválaszt egy megfelelő helyet, és többször hangjelzést ad, hogy magához vonzza a nőstényt. A nőstény kis számú, nagyjából 4-6 darab, nagy méretű petét rak le az erdő talaja felett legfeljebb 120 cm magasságban, ahol a hím megtermékenyíti azokat.

Gondoskodó szülők

A hím nedvesen tartja és időnként megforgatja a petéket. Két-négy hét elteltével a frissen kikelt ebihalak felmásznak anyjuk hátára, aki nedvesen tartja bőrüket, majd egyenként kis ideiglenes vízmedencékbe rakja őket.

Ebihalak vízzel telt üregekben

Az ebihalak fák üregeiben, vízzel telt bromélia-rozettákban vagy bambuszszárakban fejlődhetnek. A békáknak ehhez több méter távolságra kell szállítaniuk a kicsinyeket.

Tápláló peték és kannibalizmus

A nőstények időnként megtermékenyítetlen petéket raknak a vízbe, amelyekből az ebihalak táplálkoznak. Ha egy víztestben több ebihal található, kannibalizmus is előfordulhat.

A kifejlett békák élete

A kifejlett békák később kimásznak a vízből, leereszkednek a földre, és megkezdik felnőtt életüket az erdő talaján és alacsony növényzetében.

Mérgező a vadonban, ártalmatlanabb fogságban

A vadon élő Lehmann-féle béka mérgező, de fogságban elveszíti mérgező hatását, mert mérge az étrendjéből származik. Ez a nyílméregbékák több fajára is jellemző.

Védettség

Kolumbiában teljes mértékben védett. Az IUCN kritikusan veszélyeztetettnek tekinti, és szerepel a CITES II. függelékében is.

Ritkuló állomány

Egykor kis elterjedési területén gyakori faj volt, de a közelmúltban végzett felmérések kimutatták, hogy ma már nagyon ritka. Fennmaradását a fakitermelés, a mezőgazdasági terjeszkedés és a kisállat-kereskedelem miatti gyűjtés fenyegeti.

Legális tenyésztés a vadbefogás ellen

A vadon élő egyedek folyamatos illegális begyűjtése ellen Kolumbiában farmot indítottak, ahol ezt a fajt és más kolumbiai mérgesbékákat fogságban tenyésztenek. A program célja, hogy legális, tenyésztett békákat biztosítson a kisállatpiac számára az illegális, vadon fogott példányok helyett, miközben bevételt ad a helyi közösségnek.

Amiről a videóban mesélünk

Ez a cikk csak ízelítő a Lehmann-féle mérgesbéka világából. A videóban részletesebben szó esik rendszertanáról, színezetéről, szaporodásáról, mérgezőségéről, kritikus veszélyeztetettségéről és a faj megmentésére tett erőfeszítésekről.

Nézd meg a Lehmann-féle mérgesbékáról szóló videót YouTube-on