A jávorszarvas (Alces alces) a ma élő szarvasfélék legnagyobb képviselője. Hatalmas teste, lapátos agancsa, hosszú lábai és jellegzetes lelógó felső ajka az északi erdők és lápvidékek egyik legkülönlegesebb állatává teszik.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, méretéért, agancsáért, élőhelyéért, táplálkozásáért, vándorlásáért és szaporodásáért nézd meg a videót.
Nézd meg a jávorszarvasról szóló videót YouTube-on
Északi állatkert Lappföld közelében
A mai napon egy új állatkertet alapítunk, ezúttal északon. Még nem tundraövezetben járunk, de már közvetlenül alatta, Lappföldön, valahol Finnország területén, a svéd határ közelében. Ez már az északi sarkkör vidékéhez tartozik, így főként olyan állatok kerülnek ide, amelyek viszonylag jól bírják a hideget. Kezdjük hát a jávorszarvassal.
Rendszertani helye
A jávorszarvas (Alces alces) az emlősök osztályába, a párosujjú patások rendjébe, a szarvasfélék családjába és az őzformák alcsaládjába tartozó faj. A ma élő szarvasfélék közül ez nő a legnagyobbra.
Faji besorolás
Egyes kutatók szerint az amerikai alfajok Alces americanus néven külön fajt alkotnak, de ez nem általánosan elfogadott vélemény. Az eurázsiai és az amerikai állományok elterjedési területe Kelet-Oroszországban és Mongóliában széles körben átfed, és kereszteződésük is gyakori.
Mérete
A jávorszarvas a legnagyobb ma élő szarvasfaj. Testhossza 240-310 cm, farokhossza 5-12 cm. A nőstények tömege általában 200-490 kg, a hímeké 380-700 kg, marmagassága pedig 1,4-2,1 méter.
Rekordok
A legnagyobb kilőtt példány 2,33 méter marmagasságú és 820 kilogramm tömegű volt. A legnagyobb agancsfesztávolság 2,1 méter, az agancs tömege pedig 36 kilogramm volt.
Agancs
A nősténynek nincsen agancsa, a bikának viszont ez a legfeltűnőbb jellegzetessége. Az agancs növekedése akár heti 7 cm-t is elérhet. Az ágak röviddel a tövük felett kiszélesednek, és hatalmas, szétálló lapátokká fejlődnek, amelyeknek 40-nél is több csúcsa lehet.
Lapátagancs
Az agancsok majdnem vízszintesen állnak a fejen, így fesztávolságuk könnyen elérheti a 2 métert. A nagy lapátagancsok még hatalmasabbnak tűnnek, amikor háncs borítja őket.
Fej és testalkat
Orrlyukai nagyok és távol vannak egymástól, fülei hosszúak és szélesek. Teste nagy, majdnem lószerű. Vállai erősek, háta hátrafelé lejt, ezért oldalról nézve nem a legtöbb szarvasfaj négyszögletes testformáját látjuk.
Lábak és paták
Hosszú, erőteljes lábai nagy, szétterpeszthető patákban és jól fejlett mellékpatákban végződnek. Ezek növelik a járófelületet és elosztják a súlyt, ezért a jávorszarvas jól mozog a mocsaras-lápos területeken és a magas hóban is.
Alkalmazkodás a hóhoz
A jávorszarvas kevésbé süllyed a hóba, mint egy hasonló súlyú gímszarvas, amely a magas hóban akár hasig is eltűnhet.
Lelógó pofa és szakáll
Feltűnő jellegzetessége a felső ajak, amely mindkét nemnél lelógó pofát képez. Állán szakáll is található. Ennek a formának fontos szerepe van a táplálkozásban.
Szőrzete
Szőre a sötét szürkésbarnától a feketésbarnáig terjed, lábai viszont mindig világosak. A hideghez más szarvasfajokhoz képest sűrűbb szőrzettel alkalmazkodott.
Elterjedés
Óriási elterjedési területe van: Skandináviától Észak-Ázsián át Észak-Amerikáig él, továbbá majdnem egész Kanadában, Alaszkában és az Egyesült Államok északi tagállamaiban is megtalálható.
Új-zélandi állomány
Eredeti elterjedési területétől távol, Új-Zélandon is él egy betelepített populációja. 1910-ben tíz állatot engedtek szabadon Fiordlandon, Új-Zéland déli szigetén.
Alfajai
Alfajai közé sorolják többek között az európai jávorszarvast, a jakut jávorszarvast, a kamcsatkai jávorszarvast, az amuri jávorszarvast, a Yellowstone-jávorszarvast, a kelet-kanadai és nyugat-kanadai jávorszarvast, valamint az alaszkai vagy óriás jávorszarvast. A kaukázusi jávorszarvast a 19. század során irtották ki őshazájából.
Élőhely
Óriási területén belül lápos, mocsaras, nagyrészt elegyes erdőkben él. A tisztán tűlevelű erdőkben rendszerint nem fordul elő. Kedvelt élőhelyei az ingoványos égeresek és nyíresek, az erdős tundra, valamint a folyók menti nagy mocsarak.
Víz közelében
A bőségesebb táplálék miatt gyakran keresi a víz közelségét. Nagyon jól és kitartóan úszik, ezért a nagy tavak szigeteit is benépesíti, és előszeretettel keresi fel ezeket, ha oda természetes ellenségei, például a farkas és a medve nem tudnak utána menni.
Vándorlás
Sokat és nagy távolságokra vándorol. Azokat a területeket, ahonnan kiirtották, gyorsan újra benépesíti, ha elérhető távolságban nagy jávorszarvas-állományok vannak.
Visszatérés Európába
Jelenleg állománya elterjedési területének nyugati és délnyugati határvidékein növekszik. Lengyelország nagy területeit már újra benépesítette, állandó állományai élnek a Felvidéken és Ausztria északi részén is. Magyarországon is előfordult kóborló példány: 1989-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Szuhogy környékén ejtettek el egy fiatal bikát.
Táplálkozás
A jávorszarvas főleg lomblevelekkel és rügyekkel táplálkozik. Nyáron a levelek és hajtások, télen főként a rügyek adják étrendje alapját, amelyet vízinövényekkel egészít ki.
Vízinövények
Sekély vizekben gázolva békaszőlőt, átokhínárt és más magasabb rendű vízinövényeket legel. A mocsári növényekből létfontosságú káliumot és olyan nyomelemeket nyer, amelyek a levéltáplálékból hiányoznak.
A pofa szerepe
Rövid nyaka miatt legelés közben erősen szétterpeszti elülső lábait. Ilyenkor igen mozgékony pofája fogószervként szolgál, segítségével úgy szedi le a leveleket, hogy az ágakat nem harapja le.
Téli nehézségek
A jávorszarvas számára a tél a legnehezebb időszak. A hó lelassítja mozgását, agancsa ilyenkor nincs, és védekezni főként patáival tud.
Magányos életmód
A jávorszarvas életmódja erősen eltér a legtöbb szarvasétól: magányosan él. Ez a nőstényekre is érvényes, amelyek nem verődnek csordákba. Utódjukat egyedül vezetik, majd amikor az önállóvá válik, a tehén egyedül marad a következő ellésig.
Párzás
A bikák nem gyűjtenek háremet maguk köré. Rövid együtt töltött idő és párzás után elhagyják a tehenet, majd új partnereket keresnek. Az üzekedés nem korlátozódik rövid, meghatározott időtartamra, mert a tehenek nem egyszerre válnak párzásra képessé.
Szaganyagok és választás
A párzási időszak kezdetén a bika gödröt ás, és saját szaganyagával tölti meg. A tehenek ebben meghempergőzhetnek, jelezve, hogy az adott hímet választották. Egy gödörnél több tehén is megfordulhat, de a bika dönti el, melyik alkalmas az utód kihordására.
Borjak
A tehenek gyakran ikerborjakat, nem ritkán hármas ikreket ellenek. A borjak 9 hónap vemhesség után születnek, és 3-4 hónapig szopnak. A jávorszarvas borjai nem pettyesek, születésük után hamar követik anyjukat, és legalább egy évig, néha két évig vele maradnak.
Ivarérettség
A fiatal állatok 2,5-3 évesen válnak ivaréretté. A bikák általában később érnek, mint a tehenek.
Ragadozók és veszélyek
A borjak különösen veszélyben vannak: körülbelül felük ragadozók áldozatául esik. Ha azonban elérik az egyéves kort, már jó esélyük van a túlélésre. A farkasok és medvék mellett a kullancsok is komoly problémát jelenthetnek, különösen szárazabb déli élőhelyeken.
Aktivitás és érzékszervek
Nincs különösebb napi aktivitási ritmusa, mivel sok élőhelyén nyáron nagyon hosszúak a nappalok, télen pedig az éjszakák. Hallása és szaglása nagyon jó, látása viszont nem túl éles.
Háziasítási kísérletek
A volt Szovjetunió területén kísérletek folytak háziasítására, főként hús- és tejtermelés céljából.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő a jávorszarvas világából. A videóban részletesebben szó esik óriási méretéről, agancsáról, elterjedéséről, lápvidéki életéről, táplálkozásáról, vándorlásáról, magányos életmódjáról és szaporodásáról.