A szavannabivaly, más néven kafferbivaly vagy fokföldi bivaly (Syncerus caffer caffer), Afrika egyik legismertebb nagytestű növényevője. Erőteljes testfelépítése, hatalmas szarvai és összetartó csordái miatt a kontinens egyik legtekintélyesebb állata.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, méretéért, csordaszerveződéséért, ragadozók elleni védekezéséért, táplálkozásáért, szaporodásáért és természetvédelmi helyzetéért nézd meg a videót.
Nézd meg a szavannabivalyról szóló videót YouTube-on
Bivalyok közé érkezünk
Csapjunk a lovak közé — azaz inkább a bivalyok közé. A következőkben tovább épül az állatkerti kifutó, hogy a szavannabivalynak is legyen hová behúzódnia esős időben.
Rendszertani helye
A szavannabivaly (Syncerus caffer caffer) az emlősök osztályába, a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozó kafferbivaly (Syncerus caffer) egyik alfaja.
Elterjedés
A szavannabivaly Afrikában, a Szaharától délre fekvő tágas szavannák lakója. Elsősorban a kontinens keleti és déli térségeit népesíti be, és általában víz közelében fordul elő.
Mérete
Testhossza 170-340 cm, farokhossza 70-110 cm, marmagassága 100-170 cm, testtömege pedig 300-900 kg között változhat. A bikák általában nehezebbek és erőteljesebb felépítésűek, mint a tehenek.
Megjelenés
A felnőtt szavannabivalyok többnyire sötétszürkék vagy feketék, a fiatal egyedek viszont vörösesbarnák. Testük robusztus, izmos, és jól alkalmazkodott a nyílt, füves élőhelyekhez.
Szarvak
Mind a bikák, mind a tehenek nehéz, vastag szarvakkal rendelkeznek. Ezek széles ívben lefelé, majd a végüknél felfelé hajlanak. A szarvak félelmetes fegyverek a ragadozók ellen, és a hímek a dominanciáért vívott harcokban is használják őket.
Fül és fejforma
A szavannabivaly nagy fülét részben eltakarja a szarva. Feje masszív, szarvai és széles homloka együtt igen jellegzetes megjelenést adnak neki.
Csordák
A bivaly társas állat, és több száz egyedből álló csordákba tömörülhet. A nagyobb csordák általában felnőtt tehenekből és két évnél fiatalabb borjakból állnak.
Anyák és borjak
A tehénborjak gyakran életük végéig szorosan anyjuk mellett maradnak. A bikaborjak kevésbé „anyásak”, de azért anyjuk látótávolságán belül tartózkodnak. Három- és négyéves koruk között a fiatal bikák gyakran kisebb csoportokba verődnek.
Legénycsoportok
A hímek idejük nagy részét úgynevezett legénycsoportokban tölthetik. Ezekben lehetnek 4-7 éves fiatalabb bikák, illetve 12 évnél idősebb hímek is. Az idősebb bikák sokszor inkább egyedül maradnak.
Tisztogatómadarak
A bivaly szívesen hagyja, hogy a vöröscsőrű nyűvágó (Buphagus erythrorhynchus) megtisztítsa élősködőitől. Ez a kapcsolat mindkét fél számára előnyös.
Táplálkozás
Tápláléka főként fűfélékből, lágy szárú növényekből, cserjékből és fák leveleiből áll. Friss, zöld táplálék hiányában gyorsan veszít súlyából más szavannai patásokhoz képest.
Élet víz közelében
A bivaly élete erősen függ a víztől, és nem él olyan helyeken, ahol évente 25 cm-nél kevesebb csapadék hullik. Általában a szavannák és az esőerdők alföldi területeinek vízhez közeli részein található meg.
Éjszakai táplálkozás
Az afrikai bivaly többnyire éjszaka táplálkozik, részben azért, mert nehezen szabályozza testhőmérsékletét. A csoport méretét sokszor az élelemforrások mennyisége határozza meg.
Csordák és vándorlás
A szavannabivalyok több száz egyedből álló csordákban élhetnek, de kedvező időszakokban akár több ezres csoportokba is tömörülhetnek, például a Serengetiben az esős évszakban.
Kommunikáció
Hallásuk és látásuk viszonylag gyenge, de szaglásuk jól fejlett. Bár többnyire csendesek, a bivalyok kommunikálnak egymással: párzási időszakban morognak és rekedten bőgnek, a veszélybe került borjú pedig gyászos hangon hívja a csorda tagjait a védelmére.
Szaporodás
A bikák körülbelül 5 évesen, a tehenek 3-4 évesen érik el az ivarérettséget. A nőstények első borjaikat általában 4-5 éves korukban hozzák világra. A párzási időszak térségenként eltérő, többnyire az esős évszakhoz kötődik.
Borjak
A vemhesség körülbelül 340 napig tart. Ennek végén általában egy, ritkábban két borjú születik. A legtöbb borjú az esős évszakban jön világra, amikor a fű tápanyagtartalma magasabb, ami segíti a nőstényeket a vemhesség és szoptatás idején.
Erős anya-borjú kapcsolat
A nőstény és borja között rendkívül erős és hosszan tartó kapcsolat alakul ki. Az elválasztás körülbelül 6 hónap után kezdődik, de a borjak akár egy évig is szophatnak, és ez idő alatt teljesen anyjukra vannak utalva.
Élettartam
A vadonban körülbelül 16 évig, fogságban akár 20 évig is élhet.
A Hatalmas Öt tagja
A szavanna- vagy más néven kafferbivaly a „Hatalmas öt” állatcsoport egyik tagja az elefánt, az orrszarvú, az oroszlán és a leopárd mellett. Ezek az állatok régebben népszerű vadásztrófeáknak számítottak, és ma is erősen élnek az emberek képzeletében.
Hírneve
Rossz hírnévre tettek szert, főleg azok miatt az esetek miatt, amikor emberek kerültek kapcsolatba velük. Ha megsebesítik vagy bekerítik őket, kiszámíthatatlanok és veszélyesek lehetnek. Békén hagyva azonban általában szelídebbek, mint hírnevük sugallja.
Ember és bivaly
Észak-Afrikán kívül a bivalyok gyakran kerülnek konfliktusba az emberekkel. Kerítéseket törhetnek szét, terméseket ehetnek meg, és szarvasmarha-betegségeket terjeszthetnek a haszonállatok között. Bár sok területen még nagy számban élnek, helyenként kiirtották őket vagy állományaik erősen lecsökkentek.
Alfajok
Afrikában egyetlen bivalyfaj él, de két fő alfaját szokták elkülöníteni: a hatalmas szavannabivalyt és a sokkal kisebb erdei bivalyt. Az erdei alfaj Közép- és Nyugat-Afrikában fordul elő.
A szavannai alfaj
A szavannai alfaj nemcsak méretében, hanem szarvai alakjában és színében is eltér az erdei bivalytól.
Természetvédelmi megjegyzés
A bivaly Afrika nagytestű növényevői közül az egyik legszaporább. Állományait azonban az élőhelyek átalakulása, az emberrel való konfliktusok, a betegségek és a vadászat helyenként erősen befolyásolhatják.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő a szavannabivaly világából. A videóban részletesebben szó esik méretéről, szarvairól, csordáiról, ragadozók elleni védekezéséről, táplálkozásáról, szaporodásáról és arról, miért tartozik Afrika „Hatalmas öt” állata közé.