A Fülöp-szigetek sűrű dzsungel borította hegyei között egy hatalmas madár vadászik zsákmányára. A ragadozó madár a majomevő sas nevet kapta, pedig valójában étrendjének 90 százalékát a repülő lemurok teszik ki. De azért, hogy a nevére rászolgáljon, fogyaszt néha valódi majomfélét is, a többnyire a Fülöp-szigeteken honos makákót. A majomevő sas a vilá egyik legritkább madara, becslések szerint már 150 példány sem él belőlük a vadonban.
Ebben a cikkben mélyebbre ásunk és megtudjuk, hogy miért került ilyen helyzetbe ez a gyönyörű madár.
Ez a hatalmas madár közel egy méteres testével és három méteres szárnyaival a dél amerikai őserdőkben élő Hárpia után a második legnagyobb testű sas a világon. A hárpiához hasonlóan neki is van tolltaraja, amelyet felborzol, ha veszélyt érez, vagy izgatott lesz.
Ezt a ritka sasfélét csak 1896-ban fedezte fel a tudomány számára egy angol állatgyűjtő, aki vitt is egy hím sast Londonba, a Brit Madarászok Klubjának 39. ülésére. Felfedezésekor a Fülöp-szigetek 7000 szigete közül négyen meglehetősen gyakori volt, ma már csak elszigetelt foltokban és Mindanao és Leyte szigeteinek távoli dzsungeleiben.
A majomevő sasok a talajtól körülbelül 30 méterre a fák lombkoronájába rakják fészküket.
A repülő lemurokra hajnalban vadásznak, a levegőben kapva el őket, amelyek azok, éjszakai életmódot folytató állatok révén, kezdenek nyugovóra térni.
A makákókra általában párosával vadásznak, mivel egy kifejlett hím makákó veszélyes ellenfél tud lenni. Ilyenkor általában a vezérhím makákó ellen folyik a harc, ám ezt mindkét fél megpróbálja elkerülni. A sasok inkább a fiatal példányokat vagy a lemaradókat próbálják meg elragadni.
Hiába hatalmas testű és rendkívül ügyes ragadozók, a majomevő sasokat a kipusztulás fenyegeti. Nem csupán a ragadozó madarakat sújtó általános üldöztetés csökkenti a populációt, hanem az erdők rohamos csökkenése is. Becslések szerint évente 170 ezer hektár erdőt vágnak ki a Fülöp-szigeteken. Ráadásul, ahogy egyre ritkábbak lettek, annál nagyobb becsben tartott vadászzsákmány vált belőlük. A kitömött majomevő sas a szigeteken státuszszimbólumnak számít, hatalmas összegeket fizetnek egy szépen fejlett pédányért.
Eltűnésükhöz részben az állatkertek is hozzájárultak, minthogy sok példányt vásároltak. Mentségükre hozható fel, hogy megpróbálták mesterséges szaporításukat, ám ezek a kísérletek sorra kudarcba fulladtak. Ugyanis egy felnőtt madár számára legalább 1000 hektár vadászterületre van szükség, és a párzásukat megelőző násztánc is nagy magasságban történő látványos repülésből áll, amelynek betetőzéseként a párzás is a levegőben történik. Megmenekülésükre az egyetlen esélyt az eredeti élőhelyeik fennmaradása jelentheti.
1992. január 15-én kelt ki a tojásból a Philippine Eagle Foundation fajmentési program keretében az első fogságban kikelt majomevő sas, Pagasa (Remény).
Pagasa 14 évig tartó kutatás eredményeként, mesterséges megtermékenyítéssel jött világra. A madár egyetlen utódja, Mabuhay ugyancsak művi megtermékenyítés segítségével kelt ki 2013-ban.
Pagasa 2021. január 8-án életét vesztette.
Egy kis reménysugár azonban akad.
Az egyik törzsi közösség a lakhelye közelében lévő sas fészkét aktívan figyeli és védelmezi, ezért cserébe az alapítvány iskolaépítésben segíti őket, korábban a falu gyermekeinek négy órát kellett gyalogolniuk a legközelebbi iskoláig.
Reméljük ennek a gyönyörű sasnak sikerül tűlélnie.
Forrás:philippines.org
You are not authorised to post comments.