Erszényes ördög

Az erszényes ördög a ragadozók rendjébe és ezen belül pedig az erszényesnyestfélék családjába tartozik. Nevezik Tasmán ördögnek, vagy tasmaniai ördögnek is.

A Sarcophilus nem egyetlen tagjaként nem igazán rendelkezik nagyon közeli rokonokkal, mivel a másik két faj, a Sarcophilus laniarius és a Sacrophilus moornaensis kipusztult még a pleisztocén korban.

Az erszényes ördög mérete egy kisebb kutyáéhoz hasonlítható, és valamikor Ausztrália teljes területén elterjedt volt, de visszaszorult a Tasman szigetre, viszont nemrég egy kisebb populációt visszatelepítettek az Ausztrál kontinensre, Ausztrália legnépesebb államába, Új-Dél-Walesbe. 

Elsőnek George Prideaux Robert Harris, tasmániai földmérő, felfedező, művész és természettudós beszélt az állatról egy előadásában a londoni Zoological Societyban, majd 1807.-ben ő is írta le elsőnek, mint az oposszum egy fajtáját, és ő a Didelphis ursina nevet adta neki a medveszerű tulajdonságai miatt.

Az ördög nem tarthatta meg a Didelphis ursina nevet, mivel George Kearsley Shaw angol botanikus és zoológus ugyanígy nevezte el korábban, még 1800.-ban a közönséges vombatot, amit mellékesen később ugyancsak átneveztek Vombatus ursinusnak.

A mostani nevét 1841.-ben kapta Pierre Boitard francia botanikus és geológustól, és ez a Sarcophilus harrisii, ami annyit jelent, hogy Harris húskedvelője, tehát megtartotta kapcsolatát az első leírójával.

A tasmániai őslakos nyelvek szómaradvámyaiból fennmaradt és újraalkotott nyelvben, amit palawa kani-nak neveznek, a tasmán ördög neve purinina.

Az erszényesek esetében szokatlan módon az első lábai hosszabbak, mint a hátsók, és rövid távon a 13 km/órás sebességet is elérik.

Habár a szigeten mindenhol megtalálhatóak, a fő élőhelyüknek mégis Kelet- és Északnyugat-Tasmania azon területei számítanak, ahol az éves csapadék alacsony vagy mérsékelt szintű. Jobban szeretik a száraz erdőket, mint a nedvesebb erdőket vagy mint a Tasmania délnyugat részén található síkságokat. 

Kedvelik a vombatokat, mivel azok nem szaladnak túl gyorsan, és magas a zsírtartalmuk, de azonkívűl minden kisebb emlőst megesznek, beleértve a házi juhokat és a nyulakat is, ugyanakkor a pingvineket is vadásszák. 

Étrendjük változatos és azt esznek, ami van. Mielőtt az emberek kipusztították volna az erszényesfarkasokat, az ördögök veszélyt jelentettek azok kölykeire is. Ez gondolom vendetta is lehetett, ugyanis az ördögnél nagyobb erszényesfarkas viszont az ördögöket pusztította. 
Az emberi lakhelyek közelében ellophatják és megrágcsálhatják a cipőket is.

Egy-egy kisebb méretű zsákmány teljes tetemét, szőröstől, bőröstől tudják eltüntetni, ezzel megakadályozva olyan rovarok szaporodását, amelyek károsítanák az állatállományt, ezzel pedig a gazdáknak jó szolgálatot tesznek. Tehát pozitívum is van bennük.

A hímek akár 16 utódot is nemzhetnek életük során, míg a nőstények átlagosan négy párzási időszakot élnek meg és 12 utódot hoznak a világra. Elméletileg ez azt jelenti, hogy egy ördögpopuláció évente megduplázódhat. 

A terhesség aránya magas, a kétéves nőstények 80%-ánál figyeltek meg újszülöttet az erszényben. 

A tasman ördög létezését a kölyköket nevelő anyák odújának megszüntetése mellett legfőképp az utóbbi időben elterjedt rák befolyásolja, amely a 90.-es évek óta nagy mértékben pusztította az állományt.

2008-ban a tasmán ördögökben nagy mennyiségben találtak potenciálisan rákkeltő égésgátló vegyi anyagokat. 16 ördögtől származó zsírszövetben végzett tesztek eredményei magas szintű hexabróm-bifenilt (BB153), azonkívűl pedig dekabróm-difenil-étert (BDE209) mutattak ki.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót magyarul vagy angolul!

😈Állatbemutató #137 | Erszényes ördög - Tasmán takarítóbrigád!

Zookeepers: did you know? Tasmanian Devil facts & habitat! - #10 - [Planet Zoo]