Napjainkban a Sabi Sand oroszlánjainak élete szinte nyitott könyv. A vadőrök, természetfotósok és oroszlánkövetők felismerik az egyes állatokat, nyilvántartják a rokoni kapcsolaikat, és gyakran azt is pontosan tudják, melyik hím mikor lépett be egy új területre. Egy jelentősebb összecsapást néhány órán belül fényképek, videók és helyszíni beszámolók tucatjai követhetnek.
A mapogo, a Majingilane vagy a Birmingham koalíció története ezért évről évre, sőt időnként napról napra rekonstruálható.
A Sabi Sand múltjának oroszlánjai azonban nem ilyen világban éltek.
Minél messzebbre tekintünk vissza, annál ritkábban találkozunk névvel azonosított hímekkel, ismert származással vagy pontosan dokumentált területfoglalásokkal. A történet végül elér egy olyan korszakhoz, amelyben az oroszlán még nem megfigyelt uralkodó, hanem szarvasmarhákra leselkedő, elpusztítandó ragadozó volt.
De meddig vezethetők vissza a Sabi Sand oroszlánjairól szóló feljegyzések? Kik voltak a terület első imert hímjei? És miért kezdődik az egyedileg követett oroszlánok története csak évtizedekkel később?
Ha tudni akarod a kérdésekre a választ csak olvass tovább és megtudod!
Mielőtt megszületett volna a mai Sabi Sand
A történet megértéséhez fontos különbséget tenni a korabeli Sabi Game Reserve és a mai Sabi Sand Nature Reserve között.
A Sabi Game Reserve-et 1902-ben hozták létre. Ez egy hatalmas terület volt, amelyből később a Kruger Nemzeti Park is kialakult. Határai és működése azonban nem feleltek meg a mai természetvédelmi területekének. Bizonyos részeit legeltetésre használták, a gazdálkodók pedig megölhették azokat a vadállatokat, amelyeket veszélyesnek tartottak a haszonállataikra.
Az 1926-ban elfogadott National Parks Act után a korábbi rezervátumot átszervezték. A Kruger Nemzeti Park szigorúbb természetvédelmi szabályok alá került, míg a tőle nyugatra fekvő földek egy része magántulajdonba kerülhetett. Ezekből a birtokokból fejlődött ki később a mai Sabi Sand rendszere.
A korai földtulajdonosok közül többen szarvasmarha-tenyésztéssel próbálkoztak. A Lowveld vidéke azonban betegségekkel, vízellátási nehézségekkel és nagyszámú ragadozóval várta őket.
Közöttük rengeteg oroszlánnal.
Több mint ötszáz megölt oroszlán
A mai MalaMala területét 1922-ben a Transvaal Consolidated Land and Exploration Company, röviden TCL vásárolta meg. A birtokon több mint nyolcszáz szarvasmarhát tartottak.
A vállalkozás vezetői hamar szembesültek azzal, hogy a marhák olyan vidéken legelnek, amelyen jelentős oroszlánállomány élt. A ragadozók rendszeresen zsákmányoltak a csordából, ezért a birtok alkalmazottai módszeres irtásba kezdtek.
A fennmaradt történeti összefoglalók szerint a TCL emberei hat év alatt több mint ötszáz oroszlánt öltek meg a szarvasmarhák védelmében.
A szám első hallásra szinte hihetetlen. Évente átlagosan több mint nyolcvan elejtett oroszlánt jelentene. Még akkor is elképesztő mennyiségről beszélünk, ha a feljegyzésben egy nagyobb térségből származó állatok is szerepelhettek, vagy ha a korabeli nyilvántartás nem volt olyan pontos, mint egy mai tudományos adatbázis.
Ezt az adatot ezért nem szabad a mai Sabi Sand becsült oroszlánállományával közvetlenül összehasonlítani. Nem tudjuk, pontosan milyen határok között történtek az elejtések, hogyan számolták az állatokat, illetve a hímek, nőstények és kölykök milyen arányban szerepeltek közöttük.
A feljegyzés mégis rendkívül fontos. Azt bizonyítja, hogy a Greater Kruger nyugati peremén már száz évvel ezelőtt is nagy számban éltek oroszlánok. A mai koalíciók története tehát nem egy üres területen kezdődött. Generációk hosszú sora élt, vadászott és harcolt itt jóval azelőtt, hogy bármelyik hímet névvel azonosították volna.
Ezeknek az állatoknak azonban nem maradt fenn a külsejük, rokonságuk vagy területük története. A nyilvántartásokban legfeljebb elejtett ragadozóként szerepeltek.
William Alfred Campbell és az első hosszú távú feljegyzések
A szarvasmarha-tenyésztés fokozatos kudarca után a földtulajdonosok egy része felismerte, hogy a terület sokkal értékesebb vadonként, mint mezőgazdasági birtokként.
William Alfred Campbell – akit gyakran Wac Campbellként említenek – 1927-ben megvásárolta Eyrefieldet, majd 1929-ben MalaMalát is. Eyrefield neve később az oroszlánok történetében is fontossá vált: az Eyrefield, illetve Sparta falka a Sabi Sand egyik legismertebb oroszláncsaládja lett, amelyből évtizedekkel később a Mapogo koalíció több tagja is származott.
Campbell több mint harminc éven keresztül figyelte és jegyezte fel a MalaMala környékén élő vadállatok mozgását és állományváltozásait. Utolsó vadállomány-jelentését 1960-ban készítette el.
Ez az időszak tekinthető a térség rendszeresebb természetmegfigyelésének egyik korai kezdeteként. Campbell feljegyzéseinek nyilvánosan hozzáférhető összefoglalói említik például a varacskos disznók számának növekedését és a lóantilopok visszaszorulását. A széles körben elérhető anyagok azonban nem közölnek névvel vagy egyedi bélyegekkel azonosított oroszlánhímeket.
A vadászpuskától a fényképezőgépig
A Sabi Sand kialakulása nem egyetlen pillanat műve volt.
A magánbirtokosok 1948-ban eltávolították az egyes birtokokat elválasztó belső kerítések jelentős részét, hogy nagyobb, egységesebb területet biztosítsanak a vadállatoknak. A mai rezervátum közvetlen elődje ebből az együttműködésből alakult ki.
Az 1960-as és 1970-es években fokozatosan megváltozott az emberek viszonya a terület állataihoz. A vadászat helyét egyre inkább a fényképes szafari és a természetmegfigyelés vette át. MalaMala történeti összefoglalója ezt jelképesen úgy fogalmazza meg, hogy a puskát felváltotta a fényképezőgép.
A Sabi Sand az 1970-es és 1980-as években a fényűző afrikai szafarik egyik bölcsőjévé vált. A korábbi vadászati kifejezést, a „Big Five” elnevezést szintén új tartalommal töltötték meg. Az oroszlán, a leopárd, az elefánt, az orrszarvú és a kafferbivaly már nem az öt legveszélyesebb elejtendő vadat, hanem az öt legkeresettebb szafariélményt jelentette.
Ezzel együtt egyre több vadőr, nyomkereső és fotós figyelte ugyanazokat az állatokat. A rendszeresen látott oroszlánokat lassan már nem pusztán egy falka vagy egy faj tagjaiként kezelték. Különbséget tettek közöttük a sörényük színe, hegeik, testalkatuk és mozgási területük alapján.
Miért nem ismerjük az 1970-es ás 1980-as évek koalícióit?
A fényképes turizmus terjedése ellenére az 1970-es és 1980-as évekből sem áll rendelkezésünkre olyan egységes oroszlán-adatbázis, mint amilyet napjaink követői szeretnének látni.
Ennek több oka lehetett.
A rezervátum különböző birtokain saját vadőrök dolgoztak, és nem feltétlenül ugyanazokat a neveket használták ugyanarra az állatra. Sok hímet egyszerűen a külseje vagy a tartózkodási helye alapján írtak le. Az információkat papíralapú vadőri naplók, fényképalbumok és személyes visszaemlékezések őrizték. Ezek jelentős része soha nem került fel az internetre.
Az oroszlánok ráadásul nem ismerték a magánbirtokok határait. Egy koalíció több rezervátum területén is megjelenhetett, ahol eltérő néven azonosíthatták. Az egymástól elszigetelten vezetett nyilvántartások emiatt könnyen töredékessé váltak.
A mai internetes összefoglalók gyakran megpróbálják ezeket a hiányokat utólag kitölteni. Ilyenkor azonban előfordul, hogy két különböző koalíció története összemosódik, vagy egy később elterjedt nevet visszamenőleg olyan hímekre is alkalmaznak, akiket a korabeli forrás még nem nevezett meg.
A kerítés, amely megváltoztatta az oroszlánok világát
A Kruger Nemzeti Park és a tőle nyugatra elhelyezkedő magánrezervátumok közötti állatmozgás sokáig korlátozott volt.
Az 1960-as évek elején állategészségügyi kerítést emeltek a Kruger és a Sabi Sand közé. Ennek elsődleges célja a ragadós száj- és körömfájás terjedésének megakadályozása volt. A kerítés ugyanakkor elvágta a természetes vándorlási útvonalakat is.
Az oroszlánpopuláció teljesen nem szűnt meg kapcsolatban lenni a tágabb térséggel, de a nagytestű vadak és a ragadozók szabad kelet–nyugati mozgása jelentősen korlátozódott.
A Sabi Sand Nature Reserve hivatalos története szerint a Krugerrel közös utolsó kerítéseket 1993-ban távolították el.
A határ megnyitása után a Kruger felől érkező hím oroszlánok ismét akadálytalanul nyomulhattak nyugat felé. Ez nem csupán természetvédelmi vagy ökológiai változás volt. A Sabi Sand addigi oroszlánjai számára új és veszélyes vetélytársak megjelenését jelentette.
Ennek a korszakváltásnak két ismert hím esett áldozatul.
Black Maned és Golden Maned - az első ismert uralkodók
A jelenleg hozzáférhető, ellenőrizhető források alapján a Sabi Sand – pontosabban Londolozi – legkorábbi, egyedileg megkülönböztethető hímjei közé tartozott a Black Maned Male és a Golden Maned Male.
Nevük magyarul egyszerűen fekete sörényű és aranysörényű hímet jelent. Ez jól mutatja a korszak névadási szokásait: nem olyan tulajdonnévvel rendelkeztek, mint később Mr. T, Scar, Hairy Belly vagy Dark Mane. Elsősorban a külsejük alapján különböztették meg őket.
A két hím az 1990-es évek elején Londolozi meghatározó koalíciója volt. A korabeli visszaemlékezés szerint erős, stabil uralkodóknak számítottak, és jelentős befolyásuk volt a terület oroszlándinamikájára.
Történetük végét Chris Kane-Berman, Londolozi későbbi vezérigazgatója idézte fel, aki az esemény idején vadőrként dolgozott.
Egyik délután még a két területtartó hímet figyelték. Az állatok az este folyamán többször üvöltöttek. Később azonban idegen hímek válaszai érkeztek a sötétből.
Másnap reggel a vadőrök mindenütt oroszlánnyomokat találtak. A nyomok a ma Tsalala Panként ismert helyhez vezettek. Ott öt új hímet találtak a két korábbi uralkodó teteme mellett.
Black Maned és Golden Maned az éjszaka során összecsapott az öttagú koalícióval, és mindketten elpusztultak.
A történet azonban itt még nem ért véget.
A szemtanú beszámolója szerint az új hímek később megtámadták a tetemeket, és ettek is belőlük. Végül hiénák és egy krokodil fogyasztották el a maradványokat. Alkonyatkor az öt győztes hím felállt, majd üvöltéssel jelezte jelenlétét és hatalomátvételét.
Ez az esemény azért is különösen érdekes, mert jóval a Mapogo koalíció híressé vált kannibalizmusa előtt dokumentáltak benne hasonló viselkedést. Az elpusztított rivális elfogyasztása tehát nem a Mapogók egyedülálló sajátossága volt, még ha az ő történetükben több ilyen esetről is beszámoltak.
Kik voltak az öt új hím?
Ez a Sabi Sand korai oroszlántörténetének egyik legizgalmasabb megválaszolatlan kérdése.
Az eredeti londolozi visszaemlékezés nem nevezi meg az öt hímet. Mindössze annyit állít, hogy a kerítés eltávolítása után keletről, a Kruger irányából érkeztek.
Az internetes oroszlánkövető közösségekben gyakran a West Street Males koalícióval azonosítják őket. Ez első pillantásra logikusnak tűnhet: a West Street hímek szintén öten voltak, és később meghatározó szerepet játszottak az Eyrefield–Sparta falka történetében.
A gondot az időrend jelenti.
Több későbbi összefoglaló szerint a West Street hímek csak körülbelül 1998-ban vették át az Eyrefield falkát a Manyeleti hímektől. Black Maned és Golden Maned halálát viszont a kerítés 1990-es évek eleji eltávolításához kötik.
Ez akár öt-hat év különbséget is jelenthet.
Lehetséges, hogy az öt ismeretlen hím valóban a későbbi West Street koalíció volt, és a jelenleg használt évszámok pontatlanok. Az is elképzelhető, hogy egy korábbi, különálló öttagú koalícióról van szó. További lehetőség, hogy ugyanazokat az állatokat más területeken eltérő néven ismerték.
Jelenleg azonban nincs elegendő, nyilvánosan hozzáférhető bizonyíték ahhoz, hogy bármelyik magyarázatot biztos tényként fogadjuk el.
Ezért nem lenne helyes azt írni, hogy Black Maned és Golden Maned hímeket bizonyítottan a West Street Males tagjai ölték meg.
Amit biztosan állíthatunk: a két hímet egy öttagú, keletről érkező koalíció győzte le. A támadók későbbi személyazonossága egyelőre ismeretlen.
Hol kezdődik tehát a Sabi Sand hímjeinek története?
A kérdésre nincs egyetlen évszámmal megadható válasz, mert attól függ, mit tekintünk „megfigyelésnek”.
Ha az oroszlánok bizonyítható jelenlétét keressük, akkor legalább az 1920-as évekig visszamehetünk. Az ötszáznál is több elejtett állatról szóló feljegyzés egy tragikus, de egyértelmű bizonyíték a korabeli oroszlánpopuláció nagyságára.
Ha rendszeres vadállomány-megfigyelést keresünk, akkor William Alfred Campbell több mint harmincéves malaMalai tevékenysége jelenti az egyik legfontosabb korai időszakot 1929 és 1960 között.
Ha viszont névvel vagy egyedi külső jegyekkel azonosított, történetileg követhető hímeket keresünk, akkor jelenlegi tudásunk szerint az 1990-es évek elején uralkodó Black Maned és Golden Maned páros jelenti a legkorábbi biztos kiindulópontot.
Ők állnak a névtelen oroszlánok kora és a modern koalíciós történetek közötti határon.
Utánuk már egyre ismerősebb nevek következnek: a titokzatos öt hím, a Manyeleti Males, a West Street Males, majd az Eyrefield–Sparta falkában megszülető Mapogók.
Black Maned és Golden Maned uralmának bukása ezért nem csupán két hím halálának története. Egy új korszak nyitánya volt: ekkor kezdett kialakulni az a részletesen dokumentált oroszlándinasztia, amely évtizedekkel később világszerte ismertté tette a Sabi Sand hímjeit.