Casper az első "fehér" oroszlán aki felnőtt a vadonban, emberi beavatkozás nélkül.
Fontos hogy nem albínó hanem a leucizmus miatt lett fehér, ami egyébként a játékban is benne van. 🙂
2014 júliusában született.
7 hím testvérével vagy féltestvérével indultak útnak amikor ivarérettek lettek. Sajnos nem élték mindannyian túl a nagyon durva fiatal éveket amikor nomádként éltek.
Mára már csak 4-en maradtak. Footlose, Casanova, Mfowethu és Casper.
Jelen pillanatban 2 falka felett uralkodnak.

A Fülöp-szigetek sűrű dzsungel borította hegyei között egy hatalmas madár vadászik zsákmányára. A ragadozó madár a majomevő sas nevet kapta, pedig valójában étrendjének 90 százalékát a repülő lemurok teszik ki. De azért, hogy a nevére rászolgáljon, fogyaszt néha valódi majomfélét is, a többnyire a Fülöp-szigeteken honos makákót. A majomevő sas a vilá egyik legritkább madara, becslések szerint már 150 példány sem él belőlük a vadonban.

Ebben a cikkben mélyebbre ásunk és megtudjuk, hogy miért került ilyen helyzetbe ez a gyönyörű madár.

Újjászületett törzsfőnök! | Állatbemutató

Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, 
ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó faj. 

Tudományos neve Loxodonta africana, és ez a faj a Loxodonta nem típusfaja.
A nem két élő fajt foglal magába, ez a kettő az afrikai elefánt és az erdei elefánt.

Afrikai elefántok:

Mindkét faj Afrikában él, az afrikai elefánt a szavannák lakója, az erdei elefánt pedig Afrika középső részeinek nyugaton fekvő trópusi erdeiben él.

Az afrikai elefántot a Természetvédelmi Világszövetség a Veszélyeztetett kategóriába sorolja, az erdei elefántot a Súlyosan veszélyeztetett kategóriába.

A genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy egyes afrikai elefántok az erdei elefántoknak a mitokondriumát hordozzák, ez pedig a két faj közti hibridizációra utal.

Vagyis arra, hogy lehetséges a szaporodás a két faj között.

Szintén a DNS tesztek az erdei elefántot közelebbi rokonságba hozzák az egykori eurázsiai erdei őselefánttal, a Palaeoloxodon antiquus-al.

Ugyanakkor a talált fosszíliák alapján azonosítottak négy másik elefántfajt, amelyet ugyancsak a Loxodonta nembe sorolnak, ezek viszont, a megállapítások szerint, a miocén, a pliocén valamint a pleisztocén korokból származnak.
Ez nagyjából az ezelőtti 23 millió és 12 ezer évvel ezelőtti korszakot öleli át, tehát bőven volt idejük kipusztulni.

Azon kívül még létezett egy Észak-afrikai elefántfaj is, amelyet nem tudnak pontosan meghatározni, hogy külön faj volt vagy az afrikai elefánt alfaja, de ez kipusztult a római korban.

Tudományos leírása:

Jelenlegi hivatalos neve a Loxodonta africana pharaohensis, és ez volt a karthágóiak híres elefántja, amelyeket a Római Birodalom elleni Pun háborúk során használtak. 
37 ilyen elefánt erősítette a híres karthágói hadvezér, Hannibál 100ezer fős seregét, amellyel Kr. előtt 218.-ban Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon keresztül Itáliába vonult.

A tudomány számára elsőnek 1797.-ben írta le Johann Friedrich Blumenbach német orvos, fiziológus, naturalista és antropológus, aki az Elephas africanus tudományos nevet ajánlotta.

1825.-ben Frédérik Cuvier francia zoológus és paleontológus a Loxodonte nevet ajánlotta általánosan az afrikai elefántok megnevezésére, míg egy ismeretlen szerző 1827.-ben ezt latinosan Loxodonta néven írta le, így a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe 1999.-ben ez utóbbit fogadta el hivatalosnak.

1900.-ban Paul Matschie német zoológus az Elephas avagy Loxodonta cyclotis nevet ajánlotta, miután 3 Kamerunból származó egyedet vizsgált meg, amelynek a koponyája eltért az addig begyűjtött elefánt koponyáktól, de ezeket később alfajnak sorolták át, majd genetikai kutatások után bizonyították, hogy ez az imént már említett másik afrikai elefántfaj, az erdei elefánt. Vagyis tudományos nevén a Loxodonta cyclotis.

1907-ben, Richard Lydekker angol zoológus, geológus és természetíró, a fülek méretének és alakjának változatosságából kiindulva 6 különböző alfaj megnevezését kezdeményezte, de manapság az afrikai elefántnak nincs elismert alfaja.

Egy újabb afrikai elefántfajra is vannak ajánlások, ez a nyugat afrikai elefánt lenne, a Loxodonta pumilio, amely ugyancsak erdőkben él és kisebb mérete miatt törpe elefántnak is nevezik, de múzeumi egyedeken végzett mitokondriális vizsgálatok szerint ezek csak alulfejlett erdei elefántok.

Egyetlen élő egyedről sem tudnak, csak az említett múzeumi egyedekről, így vannak akik alapból csak legendának tartják a létezésüket.

Nevének eredete:

A Loxodonta név az ógörög λοξός (loxós, magyarul "ferde" vagy "keresztbe") és az ὀδούς (odoús vagyis "fog") szavakból származik, utalva az örlőfogak rombusz alakú zománcára, amely jelentősen eltér az ázsiai elefánt örlőfogainak  párhuzamosan futó lekerekített zománcrészek formájától.

Elterjedési területei:

Az afrikai elefánt valamikor a Szaharától délre minden szavannán elterjedt volt, manapság viszont nagyjából korlátozódik az afrikai nemzeti parkokra és védett területekre.

Ettől függetlenül alkalmazkodni tud Afrika különböző éghajlatú területeihez is, az egyetlen feltétel az, hogy az élőhelye közelében mindenképp elegendő víz mennyiségnek kell lennie.

Hogy miért újjászületett törzsfőnök? Azt megtudod az alábbi videóból:

Afrikai elefánt érdekességek!🐘Újjászületett törzsfőnök! | Állatbemutató

Az ember macskafélének nézné, de tulajdonképpen nem az, hanem cibetmacskaféle, na de nem ilyen egyszerű, mert nem a cibetmacskafélék családjába tartozik.

A fossza, tudományos nevén Cryptoprocta ferox az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozik, a nemének az egyetlen élő faja és Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata.

Érdekesség, hogy a macskaalkatúak osztályán belül külön családot alkotnak a madagaszkári cibetmacskafélék, külön a cibetmacskaféléktől, és ebbe a családba 7 nem és 9 élő faj tartozik.
A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a család monofiletikus leszármazású, ami azt jelenti, hogy minden fajnak egyetlen ősre vezethető vissza a genetikája.

A fossza legközelebbi rokona a madagaszkári cibetmacska, más néven fanaloca, de Madagaszkár második legnagyobb ragadozójával, a falanukkal való rokonsága még nem tisztázott.
Egy másik közeli rokona lehetett a madagaszkári óriásfossza, de az kihalt a 15.-k században, amikor a fehér emberek is megérkeztek a szigetre. 

Madagaszkár amúgy nagyjából másfélezer évvel ezelőtt kezdett benépesülni, valamikor az első évezred közepén érkeztek ide az indonéziai Bórneó irányából a malájok és az afrikai kontinensről a bantu népek. Az ezekből kialakult népesség neve a malgas.

Amint a fossza családneve is mutatja, ezek az állatok mind Madagaszkáron honosak. A fossza megtalálható egészen 2000 méteres magasságig.
A nőstény hossza 65-70 centiméter, míg a hímé 75-80, a farkuk pedig ráadásként megduplázza a hosszukat, vagyis 70-90 centiméter között lehet.
A nőstények 5-7 kilogramm közöttire nőnek, míg a hímek 6-10 kilogramm közöttire. 
Északon és keleten kisebbek az egyedek, míg nyugaton és délen nagyobbak.

Kinézetük átmenet a macskák és a cibetmacskák között.
Mivel nagyon hasonlítanak a macskákhoz, ezért eleinte a macskafélékhez sorolták a fosszát is, viszont későbbi vizsgálatok alapján átsorolták a cibetmacskákhoz, majd miután megjelent a gének feltértképezésének a lehetősége, áthelyezték őket az újonnan létrehozott madagaszkári cibetmacskafélékhez.

A faj nagyon elterjedt, csak Madagaszkár középső hegyvidékein nem található meg, de a populációsűrűség általában alacsony. Kizárólag erdős élőhelyen található meg, és aktívan vadászik nappal és éjszaka is. 
A madagaszkári ragadozók között a fosszának van a legnagyobb földrajzi elterjedési területe.
Megtalálható mindenféle erdőtípusban, de érthető módon előnyben részesíti az érintetlen erdőket, és gyakoribb a nedves, mint a száraz erdőségekben.

Szaglása, látása és hallása kiváló, robusztus állat, és a fogságban élő egyedek között ritka a betegség.

Teste karcsú és izmos, mintha a puma kicsinyített változata lenne, de a feje mongúzszerű, hosszabb, mint a macskáé, fülei lekerekítettek.
Egyszínű vörhenyes szőre rövid, egyenes, viszonylag sűrű, a hátán sötétebb, mint a hasán, lábai pedig rövidek, 15 centiméteresek.

Számos fizikai jellemzője mutatja, hogy a fákon való mászáshoz alkalmazkodott, ahol hosszú farkával egyensúlyoz, karmai pedig félig visszahúzhatóak.
Talpa szőrtelen és párnázott, bokái rugalmasak és a fákra fel és le is fejjel előre mászik és könnyedék ugrál fák között, és hátsó lábaival kapaszkodva még csüngeni is tud.

További érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyar vagy angol nyelven:

🐈Állatbemutató #126 | Fossza - Madagaszkári veszedelem

Zookeepers: did you know? Fossa facts & habitat! - #6 - [Planet Zoo]