Főoldal

A borneói nagyorrúmajom (Nasalis larvatus) a cerkóffélék (Cercopithecidae) családjába tartozik, ezen belül a karcsúmajomformák (Colobinae) alcsaládjába, ebben pedig a Nasalis nem egyetlen faja. 
Korábban ezt a fajt is más nembe sorolták, amelynek neve a Semnopithecus, azaz magyarul hulmán, amely ugyancsak a karcsúmajomformák alcsaládjának egyik neme.

A borneói nagyorrúmajom Borneó sziget endemikus faja, vagyis a világon kizárólag ezen szigeten él.

Borneó a maga 743 330 km²-ével a harmadik legnagyobb sziget a Földön, és három ország osztozik rajta, így elmondható, hogy a nagyorrúmajom Indonézia, Malajzia és Brunei területén él.

A borneói nagyorrú majom egy nagytestű faj, Ázsiának az egyik legnagyobbja a cerkóffélék családjából, amelybe nem tartoznak bele az emberfélék és a gibbonfélék. Méretével csak a közönséges hulmán és a tibeti makákó tud versengeni. Területeit megosztja a borneói orangutánnal és az ezüstös langurral.

Tudományos neve Nasalis larvatus, és elméletileg két alfaja van, a nominális alfaj  a larvatus, amelyet 1787.-ben írt le a német Friedrich von Wurmb és az orientalis, amelyet 1940.-ben írt le az angol Frederick Nutter Chasen, de gyakorlatilag ezek az alfajok nincsenek hivatalosan elismerve.

A két nem között kifejezett szexuális dimorfizmus figyelhető meg, a hímek nagyobbak, fej-testhosszuk 66 és 76 centi közötti, súlyuk átlagosan 16 és 22 kilogramm között van, 30 kilogrammos maximummal, míg a nőstények fej-testhossza 53 és 62 centi közötti, súlyuk pedig csak 7 és 12 kilogramm közötti, 15 kilogrammos maximummal.

A két nem közötti különbséget tovább növeli a hímek nagy orra, amiről a faj a nevét kapta, ugyanis a hímek esetében ez meghaladhatja a 10 centimétert is, és a száján túl lóg. 

Különböző elméletek szerint az orr mérete növeli a nőstények hívásának hangját, és a nőstények a hangosabb hangokat kedvelik. Vagyis aki erősebb orrhangon énekel, az lesz a kiválasztott.
Más  elméletek szerint az orr nagysága státuszszimbólum.
Annyi bizonyos, hogy a hímek esetében ez az igazi csajmágnes.

A hímek koponyájában speciális porcok találhatók, amik támasztják a nagy orrát.
Habár a nőstények pisze orra sokkal kisebb, mint a hímeké, még így is meglehetősen nagy a főemlősök között.

A főemlősök közül ez a faj a legnagyobb vízigényű, és kitűnő úszó, akár 20 méteres mélységig is képes leúszni. Fán élő majom létére néha akár az egész csapat egyszerre ugrik a vízbe a magas fák ágáról, akár 15 méter magasból is, és képes átúszni a folyókon. Szárazföldön négy lábon jár, a fákon ugrásokkal közelekedik.

Borneó északi részén, a Malajziához tartozó Sabah államban megfigyeltek olyan csapatot is, ahol a nagyorrúmajmok ezüstös langurral keveredtek, sőt, párosodást és lehetséges hibridizációt is észleltek közöttük.

A kutatók úgy gondolják, hogy ez azért történhetett meg, mert az olajpálma ültetvények növelésének érdekében az erdőírtások a folyóparti területeket nagyon lecsökkentették, így kénytelenek voltak egymással megosztani a megmaradt territóriumot.

Érdekesség, hogy a már terhes nőstények, ugyanúgy mint mások, szórakozásból is szokták a párzási rítust gyakorolni.

A legnagyobb vadon élő populációi a sziget Indonéziához tartozó Kalimantan nevű részén élnek, a Malajziához tartozó Sarawak és Sabah államok és a Brunei szultanátus területén jóval kevesebb egyed él.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🐒Állatbemutató #129 | Borneói nagyorrú majom - Búvármajom!

Zookeepers: did you know? Proboscis Monkey facts & habitat! - #2 - [Planet Zoo]

Állatbemutatóim harmadik részében szeretném bemutatni nektek ezt azt érdekes gyíkot.

A dromedár, vagy más néven egypúpú teve, amely az emlősök (Mammalia) osztályába, a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül pedig a tevefélék családjába tartozó faj.

Tudományos neve a Camelus dromedarius. Alfajai nincsenek elismerve, de tudományos nevének 10 szinonimája is van.

A dromedár manapság már háziasított állatként van tartva, vadon élő állományai nincsenek, viszont Ausztrália belső részein vannak visszavadult populációk, amelyeket még a XIX. században importáltak. 

Eredeti elterjedési területük az Arab-félsziget, Dél-Ázsia és Törökország sivatagai, félsivatagai és száraz pusztaságai lehettek, és bizonyítékokat találtak egy Abu-Dzabi melletti szigeten, hogy már 4000 évvel ezelőtt háziasították.

Jelenlegi elterjedési területei a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Etiópia, Nyugat- és Közép Ázsia forró száraz régiói.
A dromedárokat Délnyugat-Ázsiából Spanyolországba, Olaszországba, Törökországba, Franciaországba, a Kanári-szigetekre, Amerikába és Ausztráliába is szállították.

Spanyolországba Krisztus után 1020.-ban, Szicíliába pedig 1059.-ben telepítettek be a dromedárokat. 1405.-ben a Kanári-szigetek európai gyarmatosítása során oda is kerültek dromedárok, és ott a mai napig vannak egyedek, különösen Lanzarote-ban és Fuerteventura déli részén.

A 17. és 19. század között történtek kísérletek dromedárok betelepítésére a Karib-térségbe, Kolumbiába, Peruba, Bolíviába és Brazíliába, és néhányat az 1850.-es években importáltak az Egyesült Államok nyugati részébe is, néhányat pedig az 1900.-as évek elején Namíbiába, de jelenleg ezeken a területeken vagy kis számban léteznek, vagy teljesen hiányoznak.

1840.-ben hat tevét szállítottak Teneriféről Dél-Ausztráliába, Adelaide-be, de csak egy Harry nevű csődőr élte túl az utat. A John Ainsworth Horrocks felfedező tulajdonában levő dromedár a következő évben bekerült egy expedícióba, mert nehéz terheket tudott szállítani.

1860.-ban újabb nagy csoport tevét szállítottak Ausztráliába, és 1860. és 1907. között pedig 10-12 ezret. Ezeket főleg lovaglásra, avagy tevegelésre és szállításra használták, és ezek leszármazottjai vannak visszavadulva Ausztrália középső részein.

Az arab világokban mindig is fontos állat volt. A beduinok életének meghatározó állata, fogyasztják húsát és tejét, felhasználják gyapját és bőrét, tüzelnek a trágyájával, kereskednek vele, hátasként és teherhordásra használták és használják a mai napig.

A tevéknek nagy szerep jutott a távolsági kereskedelemben, mivel Jemenből tevekaravánok szállították tovább úgy az Indiai -ócánon érkező, mint a helyben megtermelt árút és fűszereket.
Mivel a mostoha körülményeket jól bírták, meghódították az Észak-Afrikai sivatagokat is, így a berberek életében is fontos állattá váltak.

A "dromedár" elnevezés vagy az ófrancia dromedaire vagy a késő latin dromedarius szóból származik, ezek pedig a görög dromas szóból, (δρομάς). A görög dromados (δρομάδος) jelentése „futó”, görögül a dromas kamelos (δρομάς κάμηλος) szó szerint „futó tevét” jelent és a dromedárra utal.
19
A Kr. e. 4. században élt ókori görög filozófus, Arisztotelész írta le elsőként a tevék faját. Az állattan műveiben két fajt nevezett meg; az egypúpú arab tevét és a kétpúpú baktriai tevét.

A két faj közötti hibridizálás már a Krisztus előtti első évezredben elkezdődött az átfedési területeken, mivel a hibridek nagyobbak és erősebbek a szüleiknél és így nagyobb terhelést bírnak.

A tevetej a sivatagokban élő nomád törzsek alapvető tápláléka. Etiópiában afrodiziákumként használják. Habár vajat nehéz köpülni belőle, kis mennyiségben szoktak, és néha sajtot is készítenek. 

Húsát is fogyasztják, készítenek belőle hamburger pogácsát, kolbászt és saormat.

A szomáliai és dzsibuti kultúrában a dromedár alapvető élelmiszer, és számos receptben és ételben megtalálható.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🐪Állatbemutató #130 | Dromedár / Egypúpú teve - Zénobia megmentője!

Zookeepers: did you know? Dromedary Camel facts & habitat! - #1 - [Planet Zoo]

A tarajos sül tudományos nevén Hystrix cristata, és az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozik, és a Hystrix nem típusfaja.

A világ egyik legnagyobb rágcsálója és a gyalogsülfélék között a legnagyobb.

A tudomány számára előszőr a svéd Carl Linnaeus, vagy nemesítése után Carl von Linné írta le 1758.-ban a Systema Naturae 10. kiadásában.

Eredeti elterjedési területe Észak-Afrika Szaharán kívűli területei, ugyanakkor Közép-Afrika bizonyos részein is megtalálható a Szubszaharai térségben Nyugat-Afikától Kelet-Afrikáig. Összesen 33-34 afrikai országban honos.

A teljes lista Algéria, Benin, Burkina Faso, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Elefántcsontpart, Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea, Etiópia, Gambia, Ghána, Dzsibuti, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Libéria , Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Dél-Szudán, Tanzánia, Togo, Tunézia és Uganda.
Egyiptomból már valószínűleg kihalt.

Érdekességképp, Olaszország szinte teljes területén, sőt, Szicília szigetén is megtalálható, ahova feltehetően az ókori rómaiak telepítették be.
Állítólag lehetséges, hogy a balkáni területeken is előfordul.

Neve olaszul porcospino vagy istrice, az Etióp-magasföld északi részén, Eritreában, valamint Tigré tartományban beszélt tigrinya nyelvben ቅንፈዝ ("qinfiz"), az ugyancsak Etiópiában beszélt amhara nyelven "jart". 

A ghánai akan nyelvben "kotoko"-nak nevezik, míg a Kenyában és Etiópiában beszélt Oromo nyelven "xaddee" a neve.

Testhossza körülbelül 60-93 cm közötti, a farka ráadásként 8 - 17 centiméter, súlya pedig 10-től 30 kilogrammig terjed. Feje tompa, cserébe az orra hegyes, lába és füle rövid, de attól még a hallása jó, több méterről is képes meghallani amint egy gyümölcs leesik. 

Ügyesen tud szaladni és a sűrű növényzetben ügyesen bújik el, de ha mégis valaki megtámadja, akkor fegyverek arzenálja áll a rendelkezésére, ugyanis szinte teljes testét tüskék borítják, köpenyként körülvéve az állatot.

A tüskék a fején hosszú tarajt képeznek, innen kapta a nevét. Háta közepétől a farkáig akár 35 centiméteresek is lehetnek ezek a védekezésre használt fekete-fehér karikás tüskék, és ezek sűrűn vannak tűzdelve visszahajló horgokkal, hogy ha valamibe beleakadnak, akkor csak nehezen lehessen kiszedni, sőt az áldozat minden mozdulatával egyre mélyebbre kerülnek annak húsába, viszont a tarajos sülről érintkezés után rögtön leválnak. Ráadásul egyes források szerint a tüskék baktériumokkal vannak ellátva, így gyorsan gennyesedő sebet tudnak okozni. 

Az állat farkán levő tüskék üregesek, ezek vibrálása zörgő hangot eredményez, ezzel figyelmezteti az ellenfeleit, hogy ne közelítsenek, ráadásul ilyenkor nagyobbnak is tűnik. 
Ha ez nem használ, akkor ellentámadásba indul, és az ellenfelét megtámadja hátsó felével, ahol a legvastagabb tüskéi vannak, és próbálja felnyársalni velük. Több esetről is tudnak, amikor ezek a védekezések oroszlánokat, leopárdokat, hiénákat, sőt embereket is megöltek.

Ezek után érthető okokból nincs sok ellensége.14Régebben híresztelték, hogy az állat képes arra, hogy tüskéit nyílként lője ki támadója felé, de a tudósok szerint ez inkább csak a tüskerázás alatt könnyebben leváló tüskék véletlenszerű szétszóródása, vagyis célzottan nem tud lőni vele.

Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Pécsi Állatkertben, és a Jászberényi Állatkertben, ugyanakkor a tiszaderzsi Kenguru Parkban is láthatjuk tüskés rágcsáló barátunkat. 

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🦔Állatbemutató #131 | Tarajos sül - Állati phalanx!

Zookeepers: did you know? African Crested Porcupine facts & habitat! - #3 - [Planet Zoo]